Kellemes Ünnepeket!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Békés, Boldog, Sikerekben és Szeretetben gazdag Új Esztendőt kíván az Innocent Faces!

A magyarság helyzete

Lassan egyre aktuálisabb felvetni a jövőnkkel kapcsolatos gondolatokat, úgy érzem, egyre inkább elérünk egy határt. Elérünk egy olyan határt, ahonnan nincs visszaút. El fogunk tűnni, vagy rabok maradunk saját földünkön. Muszáj lesz megvédenünk magunkat.
Nem ismeretlen feladat, hej, de mennyire nem. Pogány őseink is védekeztek a keresztény kultúra „áldásos” támadása ellen, de alulmaradtak. Ezért muszáj volt alkalmazkodniuk, s így aztán Európa egyik legjelentősebb államát építették fel. A földrajzi helyzet azonban már előrevetítette az elkövetkezendő véres évszázadokat. Tatárok, törökök, osztrákok, oroszok, a kisantant primitív hadseregei, végül negyven év agymosás. Hódítások, bosszúhadjáratok, a lakosság és a föld pusztul, az ország szétszakad, úgy tűnik, végleg. A helyzet szellemi és materiális síkon is meglehetősen reménytelen és kétséges. Összefognunk azonban akkor is muszáj!
Muszáj, hiszen tele a padlás itthoni problémákkal. A politikai elit maga a tragédia, képtelen az emberek javára vezetni az országot. A mesterségesen szított magyar-cigány ellentét már a mindennapokat is behálózza, annak minden bűnös vetületével együtt. Ránk telepedett a nemzetközi pénzügyi uralom, újkori rabszolgaságba vetve az átlagembereket. Egymást marjuk, ahelyett hogy felismernénk, hogy össze kell fognunk. Mikor regenerálódunk az agymosásból?
Muszáj, hiszen a környező országok még mindig rettegnek és még mindig készek ellenünk bármire. Nem nyugodhatunk meg: ha tovább osztanak bennünket, uralkodni is fognak felettünk… Pedig ha együtt tudnánk élni, nagyhatalmak lehetnénk. De addig is, nem szabad naivnak lenni és engedni országunk további zsugorítását…
Muszáj, hiszen a világ a vesztébe halad. A globális hatalom összeszűkül a piramis csúcsán, kizsákmányol mindent ami él, és mindent ami élettelenül fontos. Kíméletlenül haladunk az orwelli világok és a saját szennyünkbe történő fulladás felé. Meg kellene próbálni ellenállni. De egyedül nem lehet. Pedig egyedül kell, hiszen körülöttünk minden idegen…

Negyed évszázad

Bizony, eltelt 25 év az életemből. Ez egészen pontosan szeptember 30-án történt meg, de a lakásavatóval egybekötött buli szombat este volt. A mellékelt ábrán látható, házi készítésű tortával leptek meg a barátaim néhány kisebb-nagyobb ajándék mellett. Fantasztikus érzés volt, hogy ennyit dolgoztak miattam, hogy ennyien eljöttek részben azért is, hogy felköszöntsenek. Természetesen a lakásavatás is jól sikerült, hiszen kiderült, hogy elfér akár 12 ember is egyszerre a nagyszobában (még úgy is, hogy ketten alszanak a kanapén) és az erkélyen párhuzamosan. A buli amúgy jól sikerült, bár Szerelmemmel leginkább a konyhában tevékenykedtünk, így körülbelül fél 12-kor csatlakoztunk végérvényesen a benti alakulathoz. Addig pizzát sütöttünk, mert erre volt igény. Persze gyorsabban fogyott, mint ahogyan sült, szóval nem volt egyszerű, de megoldottuk. Ellenben a sör nem úgy fogyott, mint szokott, maradt még 18 doboz, plusz whisky, kóla, pezsgő és snapsz. Sebaj, a következő bulira legalább nem kell sokat költeni! ;-)
Tehát eltelt negyed évszázad. Szinte észre sem vettem. Sok minden történt, ugyanakkor alig valami. Sok olyan dolog van, amik emlékezetessé tették, legtöbbjükre talán nem is emlékszem (ami elég paradox), mégis nagyon hamar eltelt. Remélem, a következő huszonöt év már lassabban telik majd, hogy kiélvezhessem minden napját! Köszönöm mindenkinek, aki emlékezetessé tette az elmúlt negyed évszázadot, remélem, én is hasonlóképp hatottam az Ő múltjukra! Természetesen ez majd csak jövőre derülhet ki, hiszen mindenki fiatal suhanc hozzám képest... :-)

A Teiszlerminátor

Rég volt már, nagyjából két éve, mikor ezt a "becenevet" kaptam. Akkoriban úgy is éreztem magam, mint egy legyőzhetetlen igazságosztó, aki ahol tud, segít. Mára azonban a páncélom csak porosodik a régi szobámban, a közösség, akin segíthetnék, akikkel beszélhetnék, Veszprémben maradt, én pedig napjaim döntő hányadában egyedül ücsörgök idehaza. Nehéz helyzet, de nem lehetetlen, eddig is voltak már gondok, mégis itt vagyok. A címben megjelölt titulust azt hiszem, újra ki kell érdemelnem, hiszen így, hogy nem teszek érte semmit, jogosulatlanul használnám. Bízom benne, hogy idővel rám is igaz lesz a filmekből oly jól ismert mondás: "I'll be back!"

Under myself

Mostanság nem minden alakul úgy, ahogy tervezem. Elsősorban az aggaszt, hogy még mindig nem találtam magamnak munkát, ezzel szoros összefüggésben pedig az anyagi helyzetem sem éppen rózsás...
Másodszor pedig hiányzik a sport, a mozgás, A CSAPAT! Egyelőre TV-n keresztül követem az NFL-meccseket, de ez korántsem ugyanaz, mint hetente többször összejönni a csapattársakkal, együtt készülni a szezonra, a következő megpróbáltatásokra. Hiányoztok, fiúk!
Harmadsorban az első pontban említettek miatt elég sokan cseszegetnek, leginkább a hozzám közel állók, családtagok. Tudom, csak ösztönözni akarnak, de én sem színes üvegcseréppel vakargatom a hátsó fertályom, hanem normális munkahelyet keresek! Ha már októberben sem találok semmi értelmeset, kénytelen leszek elmenni fizikai munkára, vagy a végzettségemnek nem megfelelő munkakörbe. Mindegy, valahogyan muszáj pénzt keresni.
Végül pedig elmesélek egy történetet: Nyugodtan sétálok egy városszéli bevásárlóközpontba, mikor is megáll mellettem az út szélén egy zebránál egy hatalmas fekete Mercedes. Egy (névjegy alapján) igazgató úr - aranyfog, -nyaklánc és -gyűrű - megkért, hogy adjak neki 5000Ft készpénzt, mert eltört a hitelkártyája (megmutatta, tényleg) és nincs nála semmi pénz. Nehezen hittem, mondtam, nincs nálam annyi kp, utalványt akartam elkölteni. Azt mondta, odaadja az egyik gyűrűjét kp-ért cserébe. Egy 18 karátos arany pecsétgyűrűt adott 3500Ft-ért. Örültem, hogy rám mosolygott a szerencse és hogy segíthettem valakin. Az ékszerész 38.000Ft-ra értékelte a gyűrűt. Majd következett az utolsó teszt, ami alapján kiderült, ez bizony egy sárgaréz gyűrű, hiába van benne a próba. Naiv és segítőkész voltam, ez lett a vége...
Állítólag akivel valami rossz történik, azzal utána valami jó is, mert megérdemli. Ma hívott Süti, hogy korábbi "főnököm" megadja az egy éve esedékes pénzünket, fejenként 22.000Ft-ot. Tulajdonképpen örülök, és remélem, ez egy pozitív sorozat kezdete, próbálok így hozzáállni. Fel a fejjel, le a labdával, izmokat megfeszíteni, már elhangzott a KÉSZ és a LE vezényszó...

Ősz

Újra közöttünk az ősz. Lappang, majd nyíltan a felszínre tör, és kegyetlenül érvényesíti hatalmát. Mindent elmúlat és elpusztít… Mégis kevés dolog fenségesebb nála ezen a világon. Ahogy még egyszer pompába öltözteti a fákat és bokrokat haláluk előtt, az egészen drámai.
Keveset érzékelünk ebből a tragikus szépségből. Főleg a városi szürkeségen át. Nem jutnak be az alapvető impulzusok, eggyé válunk az egyhangú masszával. Nagyon nehéz kiutat találni, kitörni, s az ég felé fordulni. A csípős éjen át figyelni a zavartalan holdvilágot és a csillagokat. És várni az elmúlást, ami megérkezik. De nem mindegy, hogy lelkünk békés-e, avagy zaklatott…

Egy vers...

Viharban

Délutáni unalom, tekintet a falakon
Sehol semmi, minden kihalt
Előttem az este, nem nagyon akarom
Bágyadtan keresem utam

Mégis ott vagyok, ahol lüktetnek a fények
Emberi lények, homályban
Tekintetem tiszta, mindent látok élesen
Erre ráébredek lassan…

Villámok csapkodnak a fejem felett
Elkap a lüktetés
Letépi az ágakat a szél
Állok a viharban

Körülöttem álltok, s nem is tudhatjátok
A gondolatok peregnek
Ártatlanok, mégis bűnük nagyon súlyos
Békétlenné tesznek…

Bolyongás a ködös szigeten
Előttem a villanás
A fejem már gyorsan fordítom el
Nem érinthet meg senki más…

Villámok csapkodnak a fejem felett
Elkap a lüktetés
Letépi az ágakat a szél
Állok a viharban

Ázom-fázom, s arra gondolok
Hiányzik az otthon
Ázom-fázom, s arra gondolok
Hiányzik a melegség…

Már megint Zlatan...

Végre esélyünk van kijutni a jövő évi VB-re. Végre teltház előtt játszik a válogatott. Végre nem alárendelt szerepet játszunk a meccsen, végre sikerül felállni a padlóról, és teljesen új védelemmel visszaverni a svédek rohamait. Aztán valami elpattan, a srácok megérzik a győzelem szagát, a közönség hajszolja őket, mennek előre. A rendes játékidő és a hosszabbítás is lejárt, amikor egy rossz passz után az egész csapat elöl maradt, egy hosszú előreívelés alá beszaladt Tímár, a labda így Zlatan Ibrahimovichoz került, aki hosszan tolta meg. Babos mintaszerűen jött ki a kapujából, lábbal mentett volna, de a labda eltalálta Zlatan testét, átpattant a kapusunkon és becsorgott a hálóba. A bíró a találat után lefújta a mérkőzést.
Még mindig alig hiszem el, hogy ennyire szerencsétlenek vagyunk a svédek ellen. Az egész selejtezősorozatban csak tőlük kaptunk gólokat, de tőlük négyet is, mindkét meccsen 2:1-re vertek minket. Ha Zlatan a 12. percben talál be, Mellberg gólja után 4 perccel, azt mondom, jól van, szép volt, megérdemelték. Na de így, a 94. percben egy ilyen góllal megnyerni a meccset... Elképesztő, ilyet is csak Zlatan Ibrahimovic képes kiharcolni. Kellett hozzá a komplett Magyar Válogatott, akiket a szívük és a közönség hajtott előre, Erwin Koeman pedig hátra, védekezni, de a szövetségi kapitány hangja nem ért el a játékosok füléig. Az eredmény látható, most aztán lesz mit ledolgozni Portugália ellen szerdán. Ahogyan pedig ők a dánok ellen játszottak, úgy nagyon simán bedarálnak minket. Remélem, nem így lesz, Juhász rendbejön, a védelem összeáll, a fiúk odafigyelnek, és úgy fociznak majd, ahogyan tudnak. Jól, pontosan, ügyesen, összpontosítva.
HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

May the Force India be with you

Meglepő dolog történt a hétvégi F1-es futamon. Giancarlo Fisichella az első helyről indulva második helyre hozott be egy Force India Mercedest. Fantasztikus teljesítmény, ami csak azért nem lett jobb, mert Kimi Räikkönen Ferrarijában KERS üzemelt. Már a futam előtt is felröppentek olyan kósza hírek, hogy Giancarlo átruccanhat a Ferrarihoz Massa helyére. Érdekes elképzelés, főleg most, hogy a Force India ilyen jól megy.
Badoer a két tökutolsó helyével azt reméli, Monzában is ő vezeti majd a Ferrarit, mert azt a pályát aztán nagyon ismeri. Furcsa elgondolás, de majd szerdán kiderül, ki lesz Massa helyettese...
A legújabb hír szerint tavaly Szingapúrban a Renault második számú pilótája, Nelson Piquet szándékosan esett ki a versenyből, mert Alonso csak így nyerhette meg a futamot a Safety Car segítségével. Érdekes elképzelés, de mivel Flavio Briatore állhat az ügy mögött, van rá esély, hogy igaz a híresztelés. Remélem, nem, hiszen ez aztán nagyon rossz fényt vetne a főszereplőkre és az egész F1-re. Izgatottan várom a fejleményeket!

Hazatértünk

Örömmel jelentem, újra itthon vagyunk, túléltem a repülőutakat, amik fantasztikusak voltak, leszámítva a fel- és leszálláskor tapasztalható fülpattogást, az nagyon nem volt kellemes. A Svájcban (konkrétan Luzern városában) töltött egy hét pedig kellemes kikapcsolódást, zavartalan pihenést biztosított mindkettőnknek. A hotelből, ahol laktunk, gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé (3. kép), de a városfalról is messzire elláttunk (2. kép). A város egy öböl köré épült, a helybéliek Vierwaldstättersee-nek, míg a külföldiek az egyszerűség kedvéért Lake of Lucerne-nek hívják azt a hatalmas állóvizet, amelynek több város is épült a partjára. Az 1. képen egy gőzös látható, amelyen körutazást lehet végezni a fent említett tavon. Két hegy tetejére is feljutottunk, az egyik a Bürgenstock (ahová gyalog mentünk fel), a másik a Stanserhorn, ahol sajnos az Alpok csúcsai helyett csak egy hatalmas felhőtömeget láttunk. Jártunk gleccsermúzeumban, tükörlabirintusban és napoztunk a tóparton a leírhatatlanul zöld gyepen.
Összességében elmondhatom, remekül éreztük magunkat, reméljük, jövőre is mehetünk! :-)

Svájc 2009

Újfent útra kelek, meglátogatom Édesanyám Svájcban. Ezúttal azonban nem egyedül, hanem Szerelmemmel indulunk útnak, ráadásul repülővel, ami újabb izgalommal fűszerezi meg az amúgy sem mindennapi utazást. Tekintettel arra, hogy a két említett hölgyemény még sosem találkozott, kíváncsian várom, hogy fogadják egymást és a helyzetet. Magam leginkább a repülőút és az időjárás miatt izgulok, remélem, nem lesz semmi gond.
Visszatérésemkor (egy hét múlva) képekkel és rövid beszámolóval jelentkezem majd. Ma este hatkor száll fel a gépünk, legjobb esetben kilenc és fél tíz között megérkezünk Luzern városába, ahol a szállásunk is lesz. Izgulok, de szerintem ez normális. A cuccok javát már bepakoltam, szinte már csak el kell indulni. Legyetek jók, élvezzétek a nyarat!

TopicTorna 2009

Ismét nagy móka volt a TopicTorna. Kimerítő, négy és fél órás buszúttal értem Zalaegerszegről Pécsre, viszont a kollégiumot hamar megtaláltam. Persze elindultunk az estébe és valami blueskocsmában töltöttünk el kellemes perceket. Négyen indultunk és kb. harmincan lettünk a végére… A koleszba visszaérve azonban folyamatos volt a hangoskodás, üvöltözés, még egy füstbomba is előkerült, így gyakorlatilag semmit nem aludtam…
Másnap ennek megfelelően punnyadt voltam, de a csapat kiharcolta az elődöntőt. Este kilenckor fejeztük be a meccseket, így aztán elindultunk enni. De nem kaptunk, mert a közös kajahelyen senki nem foglalkozott velünk… De gondoltuk szombat este csak van valami nyitva Pécs belvárosában, hát rendkívül negatívak a tapasztalatim. Minden zárva, ami meg nyitva volt ott közölték hogy van kaja, de 20 perc múlva mondták, hogy mégsincs… Maradt a Meki. A buli se volt az igazi, kinőttem én már az ilyen hereszaggató technóbulikból…
Vasárnap aztán az elődöntőben kikaptunk a Falcotól, de a bronzot azért ismét megszereztük. Fasza hétvége volt, jövőre irány Dombóvár!

Hétszeres bajnokok

Két név, két hétszeres bajnok élsportoló, akik már korábban visszavonultak, azt állítva, ők már soha többé... A régi mondás ismét igaz lett: "Soha ne mondd, hogy soha!" Történt ugyanis, hogy Lance Armstrong visszatért, edzésbe állt és elindult a Tour de France-on. Harmadik helyezést ért el, nem kis teljesítmény ennyi kihagyás után. A mai nap legnagyobb híre pedig az, hogy Michael Schumacher helyettesíti majd a sérült Felipe Massát a Ferrarinál. Kedden még mindenki cáfolta, csütörtök reggelre azonban meggondolta magát, mert "ilyen helyzetben nem lehet nemet mondani".
Mi lehet a háttérben? A szenvedélyükön kívül nyilván a szervezetek könyörgése és nem kevés pénzösszeget jelentő felajánlása, hiszen nézettséget kellett növelni, ez nem vitás. A Forma1-ben mindenképpen, a Tournál azért mindig sokan voltak. Néhány nyilatkozat, ami ezt a felvetést támasztja alá:
„Miután visszavonult, nem néztem a versenyeket. Mostantól az összeset” – Franz Beckenbauer
„Ez a legnagyobb meglepetés, amely a sportágat érhette, fantasztikus, hogy visszatér.
Szurkolóként csak azt mondhatom, hogy erre vágytam” – Norbert Haug, a Mercedes főnöke
A végére pedig maga a másik visszatérő:
„Mostantól megint minden futamot megnézek” – Lance Armstrong úgy tűnik, Schumi-rajongó.
Hiába, no. Az üzlet az üzlet...
(Idézetek az NSO.hu oldalról)

Nemsokára itt a pihi

Olyan szépen süt a nap... Nemsokára végre vége a melónak és jöhet pár nap szabadság, nagyon várom :)

A csúcson hagyom abba

Amikor megláttuk a dunaújvárosi stadiont, sokan elámultunk, hiszen egy 2 éve felújított, korábban csak TV-ben látott épületről van szó. Itt játszotta régen a Dunaferr az első osztályú focimeccseit, most pedig mi, amatőr veszprémiek léphettünk itt pályára. Nagy meleg, valamint a pálya fellocsolásának köszönhetően magas páratartalom fogadott minket, amire a bemelegítés közben ránk zúduló záporeső is rásegített. Fantasztikus élmény volt egy ekkora stadionban, ennyi néző előtt bevonulni a pályára és meghallgatni a Magyar Himnuszt. A meccs már nem volt ennyire vidám, az első percekben megszerezte a vezetést a Dunaújváros egy szélső futással, aztán erre még két TD-t rápakolt, így a félidőben 21:0 állt a képzeletbeli eredményjelzőn. Az offense nem remekelt, még first downt sem értünk el egy félidő alatt. A második játékrészben már sokat próbáltunk passzolni, mi több, szinte csak passzoltunk, így az óra sem pörgött folyamatosan, tehát jóval tovább tartott a 2. félidő, mint az első. Egy szerencsétlen interception után a Gorillaz már a negyedik touchdown-t érő akciót hajtotta végre. Ezt követően sikerült csak megemberelnünk magunkat offense szinten is, és jutottunk el a büntetéseknek is köszönhetően az ellenfél 5 yardos vonaláig, ahonnan azonban nem sikerült a TD, de egy eredményes field goalt követően elmondhattuk, hogy nekünk sikerült pontot szereznünk a Gorillaz ellen, erre nem sokan voltak képesek az idén. A lefújást követően vezérszurkolónk, a térdszalagszakadással műtött Pisti elintézte, hogy bemondják: "A Veszprém Wildfires 76-os számú játékosának, D-Man-nek ez volt az utolsó amerikai foci mérkőzése, neki is szóljon a taps!" Mondanom sem kell, megható jelenet volt, kb. 200-250 ember állva tapsolt a lelátón, függetlenül attól, kinek szurkolt a meccsen. A 28:3-mas végeredmény senkit nem hervasztott le, a sok sérülés aggasztó kicsit, de a tudat, hogy végigküzdöttük a szezont, és a másodosztály 3. helyét sikerült megszereznünk, mindenért kárpótol. Hajrá Veszprém, HAJRÁ WILDFIRES!

Elfújta a szél a Gringos sombreroit

2009. 06. 21-én játszotta a VESC Wildfires fennállásának első rájátszás-mérkőzését. A tavalyi rossz emlékű Pécs Gringos elleni összecsapás visszavágója volt ez, mindenki arra készült, hogy legyőzzük a pécsieket. Megleptük őket a passzjátékunk eredményes alkalmazásával, futásaink sokszínűségével és védelmünk felkészültségével. A meccs kiélezett küzdelmet hozott, az első félidő végén a statisztikai lapon 0:0 állt eredményként. A pécsieknek még field goal kísérletük sem volt, nekünk igen, a szél viszont nem minket segített, így ezek kimaradtak. A második félidőben jobban kezdtünk, mint a Pécs, és egy trükkös reverse futással megszereztük első és egyetlen touchdownunkat, ami után a pluszpontot nem sikerült értékesíteni, így 6:0 állt a nemlétező eredményjelzőn. Később ismét field goallal kísérleteztünk, a szél megint ellenünk volt, úgy tűnt, a labda egy örökkévalóságig száll a levegőben, aztán végül aláhullott, pontosan a kapufán csattant. Mindenkiben meghűlt a vér, a közönség és mi is lélegzetvisszafojtva figyeltük, mi történik, majd a tojáslabda a túloldalra pattant, ezzel 9:0-ra módosítva az eredményt. Nem sokkal később a Gringos is szerzett egy TD-t, sikeres pluszponttal, így 9:7 lett az állás. Sikerült kivédekezni a meccs végéig hátralévő időt, így történelmének eddigi legnagyobb sikerét érte el a Veszprém Wildfires: A DivízióII legjobb négy csapata közé jutott!
Fantasztikus mérkőzés volt, élmény volt játszani, végre hazai közönség előtt is győzelmet ünnepelni! Ezzel a győzelemmel még egy mérkőzést biztosan játszok a Wildfires csapatában, 76-os mezben, a támadófal közepén. Örülök, hogy még a csapattal lehetek, de már előre rossz érzéssel tölt el, hogy nemsokára búcsút kell vennem tőlük...
Talán egyszer a Tatabánya Coalminers színeiben újra találkozhatunk egy edzőmeccsen. Addig is HAJRÁ VESZPRÉM, HAJRÁ WILDFIRES!

Államvizsga PÖCS!

Sikerült. Végeztem a tanulmányaimmal, miután 2009.06.16-án fél egykor kiléptem a teremből, ahol a szóbeli vizsga folyt. Előtte való napon írásban bizonyítottam, hogy megérdemlem a kemény borítójú elismerést. (Ki hallott már ilyet, írásbeli államvizsga...) A lényeg, hogy az első BA-rendszerben végzett kilenc (9!) hallgató közül én voltam az egyik, ami nem egy utolsó dolog. Ami viszont furcsa, hogy még nem fogtam fel a dolgot teljesen. Még nem költöztem haza, még tanulnak körülöttem az emberek (már aki...), még szinttanári teendőim vannak. Legkésőbb július 3-án költözhetek ki a kollégiumból, de remélem, erre hamarabb is sor kerülhet majd, nem lesznek akkor már sokan a kiköltözésre váró diákok. Kérdés, hogy addig mit kezdjek magammal?
Természetesen edzésekre járok, holnap a csapat történetének első rájátszásbeli mérkőzésén lépek majd pályára, ahol a szomorú emlékű tavalyi Pécs Gringos elleni összecsapás visszavágójának lehetnek tanúi a kilátogató nézők. Amennyiben kikapunk, vége a szezonnak, vége az edzésidőszaknak is, számomra az amerikaifocinak is. Éppen ezért a győzelemre kell törnünk, megmutatni, mire is vagyunk képesek, ha igazán odatesszük magunkat.
Amit elkezdtem tehát, hogy még nem jutott el a tudatomig, hogy végeztem a tanulmányaimmal, annak az a lényege, hogy talán majd ha hazaköltöztem, megkapom a diplomám, megváltozik minden, felfogom végre, mi is történt valójában. Addig pedig maradok őszinte tisztelettel: Demolition Man

Abszolutórium

Minden férfiember életében van egy pillanat, amikor azt mondhatja:
"Ez jó mulatság, férfimunka volt!" Ez nekem ma délután háromnegyed egykor jött el, ugyanis akkor jöttem ki az utolsó vizsgám helyszínéről. Minden tárgyból sikeres vizsgát tettem, vége van a stressznek, ami az utóbbi hetekben annyira jellemző volt mindennapjaimra. Persze most kezdődik egy másik, az államvizsga-stressz, ami talán ennél is keményebb lesz, de most boldog vagyok, felszabadult, tele energiával. Örülök, a hétvégét végre a szeretteimmel tölthetem, nyugalomban, békességben. De jó lesz...

Hétvégi túrák

Hétvégén tettünk egy kiváló túrát a családommal Ópusztaszerre, majd másnap Esztergomba. Az utazást főként az tette lehetővé, hogy apuék nyertek egy Opel Insigniát a hétvégére. A csodaautóval nagyot mentünk tehát, Ópusztaszert továbbra is tudom ajánlani mindenkinek. A festmény gyönyörű és óriási ereje van, a park és a skanzen pedig szép, nyugalmas és tanulságos. Esztergom is gyönyörű város, a vár és a Bazilika nagyon szép, ráadásul felmentem a tetejére is nem kis mennyiségű csigalépcsőt leküzdve. Szóval emberek, ne menjetek külföldre feltétlenül, csodás helyek vannak határainkon belül is…

Kemény idők...

Változást észleltem önmagamon az elmúlt időkben. Valahogy nem ugyanolyan a kapcsolatom a világgal, mint régen. Sok tekintetben bizonytalan a helyzet, s ez kicsit más fényben mutatja a környezetet. Szerencsére azért sokan vannak olyanok, akikre támaszkodhatok…
S alighanem nem is vagyok egyedül. Kemény időket élünk, sokan szembesülnek most vele. Erősnek kell maradni, hogy átvészeljük.

A Topiktornáról készített videó új elérhetősége

Az eredeti zenével újra itt:

http://www.indavideo.hu/video/Topiktorna_2008_-_A_Zsebe_Egyetem_pillanatai

Színházat a népnek!

A 2008/2009-es "szezonban" is bérletet vettem a Petőfi Színház előadásaira. Sajnos egyről, a leginkább vártról, a Kakukkfészek c. darabról lemaradtunk a rossz PR-nak köszönhetően. Szerencsére adódott egy lehetőség, amivel éltem, és ma este elmentem megnézni az előadást. A nagy meleg sem tántorította el az embereket, szépszámmal jelentek meg a színházban. Mosolyogtam, mikor Bujtor István hangja egy tipikus Nokia-csengés után azt dörmögte a hangszórókból: "Kapcsoljuk ki!"
Az előadás fantasztikus volt, Eperjes Károly és Bujtor István főszereplésével a megelevenített elmegyógyintézet lebilincselő szórakozást nyújtott. Az már más kérdés, hogy többször is, mikor elsötétedett, valami magát viccesnek tartó egyén előkapta a lézeres kulcstartóját, és minden néző tudtára adta, hogy neki bizony ilyenje van. Aztán az már csak hab volt a tortán, hogy előadás közben zenélni kezdett az előttem ülő mobiltelefonja, amit hosszas keresgélés után talált meg és kapcsolt ki. Nem, nem szőke nő, barna férfi volt... Arról meg inkább nem is írok, hogy milyen ruhákban járnak manapság az emberek színházba. Valakinek szólni kéne nekik, hogy ez nem mozi.
Mindenesetre az élményt nem veheti el senki, de így egy kicsit keserű szájízzel hagytam ott a Petőfi Színházat, valószínűleg utoljára.

Elvesztettük

Nem sikerült megtartani a hazai pályás veretlenségi sorozatunkat. A Nagykanizsa Demons a mai napon jobb volt nálunk. A mérkőzés elemzése után nyilván kiderül, mivel leptek meg minket, azon kívül, hogy nem azt játszották, amit a Kaposvár ellen, hiszen ők is felkészültek belőlünk.
Az akarással nem volt baj, a defense hősiesen helytállt, az offense pedig rengeteg yardot vitte előre a labdát, az utolsó métereken azonban elfogyott a tudomány, nem tudtuk áttörni a falat, bevinni a labdát a TD-zónába, csak egyszer, ami kevésnek bizonyult. A vége 11:13 lett.
Egy hónap múlva visszavághatunk Nagykanizsán, két hét múlva pedig a Kaposvár ellen kezdhetünk egy újabb veretlenségi sorozatot a hazai pályánkon.
HAJRÁ WILDFIRES!

Szakdolgozat és VEN

Örülnöm kéne, felszabadultnak kéne lennem, hiszen egy hatalmas teherrel kevesebb nyomja a vállam. Időben elkészült és leadatott a szakdolgozatom. Valami miatt mégsem teljes az örömöm. Biztos a bűntudat is közrejátszik, amit egy hülye reakcióm miatt érzek még mindig, de van más is.
Itt van a VEN is, egész héten félrészegen kéne lófrálnom az egyetem épületei között, nappal aludni, csak a nagyon fontos órákra bejárni, ahogy mások is teszik. De nekem nincs kedvem. Nincs olyan hangulatom, ami tavaly, vagy öt évvel ezelőtt volt. Úgy vélem, ez az "instant" VEN nem az igazi, bár kapok róla pozitív visszajelzéseket is. Nem vagyok rá kíváncsi, főleg nem annyi pénzért, amennyiért hajlandóak lennének beengedni. Ez azért van, mert öregszem? Vagy most éppen ilyen a hangulatom? Túl sok a tennivaló? (Ma is ügyeletes vagyok, például.) Nem tudom, de nem fogok elmenni a VEN-re, hogy ott mások kedvére tegyek azzal, hogy szimplán megjelenek. Mivel ha már ott vagyok, bulizni is kéne, ahhoz meg végképp nincs hangulatom. Szeretnék csak úgy hazamenni, pihenni, jól érezni magam a Szerelmemmel. Remélem, ez nem bűn...

Gerecse 50

Megcsináltam. Nem kicsit, nagyon. A címben említett teljesítménytúra Tatabányáról, szülővárosomból indul és oda is ér vissza 50 km gyaloglást követően. A szintkülönbségeket fejből nem tudom, csak egyre emlékszem, 2km-en 200m szintemelkedés, a Bányahegyen. Na, az durva volt, lihegtem nem is keveset, mindezt 26km után, köszönjük szépen. ;-)
Hatan kezdtük, hatan is fejeztük be, csak 2-4 arányban, mi ketten Gabesszal elhagytuk a fájdalmas arccal a földön ücsörgő fiatalokat, mert mi nem akartunk leülni. Következésképpen 10 óra 50 perc alatt végigmentünk rajta. 12 óra volt a szintidő, szóval kaptunk kitűzőt, akárcsak a többiek, akik kicsivel később érkeztek. Egy gyönyörű szép, kerek, rózsaszín hátterű kitűzőt kaptunk emlékbe.
Nomeg vízhólyagokat, fájó térdet, szép emlékeket és egy gondoskodó barátnőt (utóbbi csak rám jellemző). Már csak ezért is megérte. Voltak olyan pontok, amikor azt hittük, nem megyünk tovább, de tartottuk egymásban a lelket, és végül megcsináltuk. Igaz, azóta is csak gyógyulgatok, nem tudok rendesen menni, de sebaj, egyszer meg kellett csinálni.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, egyszer érdemes!

Minden meccsen háború

Akár ezzel az alcímmel is futhatna hazánkban egy kis költségvetésű koppintás, mely a Minden héten háború című film stílusában adná elő csapatunk, a Veszprém Wildfires hányattatásait. Minden egyes játékosnak megvan a maga baja, a sztárallűrök, a sérülések, a kivagyiság, a nemtörődömség. Ám ha kell, összefogunk, egy csapatot alkotunk, és legyőzzük az ellenfelünket.
Pont úgy, ahogy tettük azt Hetesen, Kaposvár mellett a helyi Goldenfox csapata ellen. Nem számított, kinek mennyire fáj, szüksége volt a csapatnak az eredményre, a győzelemre. Az sokkal jobban fájt volna, ha kikapunk. De nem így történt, a csapategység megmutatta magát, képesek vagyunk nagy tettekre is. (Az amerikai filmek legtöbbször happy end végződést produkálnak.)
Május 9-én a Nagykanizsa Demons látogat Balatonalmádiba, hogy megpróbálja tönkretenni eleddig hibátlan hazai bajnoki mérlegünket. Nehéz dolga lesz.
HAJRÁ WILDFIRES!

Kisebb törés...

Remélhetőleg nem a karrieremben, csak a jobb gyűrűsujjam középső ujjpercében. Köszönhetően egy szerencsétlen mozdulatnak a múlt csütörtöki edzésen. Azóta gipsztok, amit április 23-án vesznek le, közben most vasárnap meccs, a bajnoki szezon első, mindent meghatározó összecsapása. Nem tehetem meg a csapattal, hogy nem játszok. Nem tehetem meg az ujjammal, hogy rásérülök. Aki tud köztes megoldást, tehát hogy miként kerüljem el a meccsen az újabb sérülést, írjon!
HAJRÁ WILDFIRES! 2009.04.12., 15:00h: Kaposvár Goldenfox vs VESC Wildfires, Kaposvárott.

Ma irány a Puskás-Stadion

Ha minden jól megy, akkor ma élőben nézem a Magyarország-Málta meccset. Kiváncsi vagyok, mert ilyen helyzetekben szoktak elhasalni drága aranylábúink. Remélem a több, mint 30000 szurkoló azért segít...

MAGYAROK!

Forma-1... ismét!

Ebben a pillanatban Button a Brawn GP-vel (milyen név z már...) simán vezeti az ausztrál nagydíjat. Gondoljunk abba bele, hogy ez mekkora problémát generálhat a nagycsapatok szponzorai szemében. A Vodafone például nyilván nem szponzorálná szívesen a 15.-16. helyért küzdő McLareneket... Gyanítom a hatalmasok tesznek ez ellen hamar...

Koli7, meg minden

Elég régóta nem írtam már, gondoltam pötyögök pár sort. Március 8 és 12 között Koli7 lesz a Pannon Egyetemen, amin szervezőként veszek részt. Természetesen már január-február hónapokban is készültünk erre, igaz, ezek az összejövetelek csak arra voltak jók, hogy megutáltassák velem az "ötletelés" szót, és elvegyenek pár órát az életemből. Az utóbbi hetekben már beindultak a dolgok, felpörögtek az események. Feldíszítették a lakók a szintünket, vörös krepp-papírral borították a lámpákat, ez amolyan bordélyos utánérzést keltett. Természetesen volt, akinek ez nem tetszett, ezért (és mert ma reggel tűzoltók gyakorlatoztak az épületben és nem lehet semmi tűzveszélyes anyag sehol sem) le kellett szednünk az egészet. A kollégisták ebben már nem segítettek, holott megkértem rá őket, de sebaj, megoldottuk Sütivel. Visszatenni vasárnap fogják, szerdáig maradhat. Kíváncsian várom, hogy a hatalmas szervezkedés után mi valósul meg az egészből, és egyáltalán hányan jelentkeznek majd a különböző versenyszámokra. Szerintem 10-20 ember kollégiumonként majd elvetélkedik, de ne legyen igazam. Jó lenne, ha végre valami összejönne. Nem vagyok izgatott, de azért várom.

Ez is megtörténhet

Jó ideje tulajdonképpen Veszprémben élek, hiszen itt tanulok, itt vagyok kollégista. Korábban (még infós koromban, de régen is volt) eljártunk barátaimmal a város különböző szórakozóhelyeire iszogatni, beszélgetni, kikapcsolódni, jól érezni magunkat. Az utóbbi időben, években számomra a szórakozás ezen formája már kiveszett, nem nagyon bírom a kocsmák füstjét, a diszkók zaját, a tömeget. Sokan persze nem így vannak ezzel, és a hétköznap estéket egy vagy több ilyen szórakozóhelyen töltik. Feltehetően azonban ők is átgondolják majd, hová mennek legközelebb. A közelmúltban történt tragikus eseményről, a Patriótában történt gyilkosságról több helyen is olvashattunk. Ennek tükrében több kérdés is felmerült bennem:
- Ha egy "átlagos" férfit késelnek meg, az is ekkora port vert volna fel? Akkor is ennyien mentek volna az utcákra?
- Ha a tettesek nem a kisebbséghez tartoznak, akkor is névvel és fényképpel ellátott körözést adnak ki ellenük? Akkor is jönne a 300 fős "hadsereg" bosszút állni? Akkor is ekkora lenne a bosszúvágy mindenkiben?
- Mi lesz most? Mindenfelé biztonsági őrök, személyit elkérő, motozó rendőrök a kocsmák bejáratánál? Vagy senki nem tesz semmit, mondván ez így is, úgy is megtörténhet, ha nem a kocsmában, hát az utcán?
Várom a fejleményeket, a válaszokat. Nyugodj békében, Marian Cozma!

Mocskos férgek!

Nem, senkit nem szeretnék szidni. Hacsak nem azokat, akik a számítógépeket megfertőző kis vírusokat, meg férgeket kitalálják, megírják, aztán élvezkednek rajta, hogy másoknak rossz miattuk. Az is lehet, hogy olyan adatokat lopnak le mások gépéről, amiknek semmi jelentősége (pl. milyen honlapot nyitottam meg), de az is lehet, hogy ezek számukra igenis hasznos dolgok, és meggazdagszanak belőlük, meg ilyenek. Akkor is. Rohadt szemetek, miért kell ilyeneket csinálni? Foglalkozzanak inkább azzal, hogy kiszűrjék az ilyeneket, sokkal több ember szeretné őket, talán még többet is keresnének vele. Esetleg küldhetnének egy üzenetet a féreg mellé, hogy: "Ejnye, haver, elavult a védelmi rendszered, használd inkább az X tűzfalat az Y kémelhárítóval és a Z vírusirtóval!" Nomeg valami olyasmit, amivel könnyen és gyorsan el lehet távolítani az adott férget. Merthogy nekem pl. nem sikerült. Még mindig nem. Mocskos férgek!

U.i.: Ha valaki tudja, hogyan lehet kiirtani a Win32/Conficker.AA nevű mocskot az svchost.exe-ből, írjon!

Itt a 100.!

Elértük hát a századik bejegyzést! Remélem sokáig kitartunk még.

Long live Da Faces!

Gáz van... Vagy nincs?

A mai naptól talán újra jön gáz Oroszországból. Nagyon összetett ez az egész helyzet. Egy a lényeg, hozzánk nem jött addig, amíg két ország el nem rendezte a vitáit. Ugyanakkor pont ezért mindez újra megtörténhet. Súlyosan rámutatott ez a dolog az import energiahordozóktól függőségünkre. Mégis a legdühítőbb számomra nem ez. Makó alatt ugyanis rengeteg gáz vár kitermelésre, de természetesen mi azt már jó előre eladtuk a külföldieknek. Legalább ami kincsünk a csonka határainkon belülre esik, azt becsülnénk meg…

B.Ú.É.K.

Mindenkinek nagyon boldog, békés, sikeres, és a tavalyinál jobb, szebb, nyugodtabb, élvezhetőbb esztendőt kívánok! Legyen 2009 olyan, amilyennek szeretnénk!