B.Ú.É.K. 2011!

Békés, boldog és sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk Mindenkinek!

Microsoft Windows Live ID

Még szeptember végén történt, hogy egyik pillanatról a másikra elérhetetlenné vált számomra a saját Windows Live azonosítóm, illetve nem tudtam annak használatával elérni a Messenger, valamint a Hotmail szolgáltatásokat. Utóbbi nem is lett volna baj, mert sosem használtam, de a kapcsolattartás a barátokkal, ismerősökkel azért mindennapos jelenség nálam. Rögtön kutatni is kezdtem a mindenre választ adó interneten, így jutottam el egy olyan címre, ahol segítséget lehet kérni az ehhez értő, ezért fizetett emberektől. Azt írták, a levelemre (amiből egy külső szemlélőktől védett fórum kezdő hozzászólása lett) 24 órán belül válaszolnak, addig legyek türelemmel. Így is tettem.

A válasz egy link volt, amire kattintva megváltoztathattam a jelszavam. Ezt meg is tettem, de a rendszer továbbra sem engedett vissza, ám a jelszavam legalább ismét meg tudtam változtatni (ez ugyanis korábban nem sikerült, többek közt ezért is kértem a Microsoft segítségét), de ekkor is elutasították a bejelentkezésem, mondván túl sokszor próbálkoztam rossz jelszóval bejelentkezni. Elegem lett, visszaírtam a segítőmnek a fórumunkra, hogy nem vált be, küldje el legyen szíves a kapcsolataim címét, mert létrehozok egy másik fiókot. Pár napot vártam a válaszra, majd új fiókot hoztam létre, levadásztam az ismerősök címeit, valamint értesítettem, akit tudtam, hogy már az új címem használja. Ez nagyjából be is vált, a többség vette a fáradtságot és újra ismerősnek jelölt, én pedig megnyugodtam.

Ma reggel azonban újra megkaptam a jelszóváltoztató linket a régi címemhez, és most működött! Gyorsan be is léptem az MSN-emre, leírtam a kapcsolataim címét, majd kitöröltem onnan mindenkit, ugyanígy tettem a saját magamról megadott infókkal is, hogy végleg kitörölhessem a rendszerből ezt a régi azonosítót. Azt a hibaüzenetet kaptam, hogy mivel élő hotmail fiók tartozik az azonosítóhoz, nem törölhető. A hotmail fiókot is nagy nehézségek árán, de sikerült törölni (bár még 270 napig aktívan tárolják), majd ezt követően végre megszüntettem a Windows Live ID-met is! GYŐZELEM!

A Microsoft mégsem tudott kibabrálni velem. A segítőkész Andreának (mert így hívták a Microsoft Helpdesk emberét) megköszöntem a rám fordított időt és hasznosnak jelöltem az általa adott információkat. Köszönjük, MSN!

Borongós szeptember

Elérkezett az év kilencedik, első igazán emberes hónapja. A megszokott kellemes időjárás helyett most valóban megemberelte magát és hideget, esőt, borús időt hozott magával.

Bízzunk benne azonban, hogy 9. hónap lévén valami újat, valami örömre okot adót is hoz magával, mosolyt varázsolva a jövevényt annyira váró emberek arcára. A zöld levelek lassan megfakulnak, lehullanak, de a fák, bokrok, növények továbbra is állják a hideget, az esőt, a szelet, akárcsak mi, akik az egyelőre fűtetlen lakásokban, széltől és esőtől védve várjuk a napsütést, a változást. A szele már megérkezett...

Újra munka

Úúútálok nyári szünet után visszamenni :) Ráadásul egy könnyed 2-3 órás csoportértekezlettel fogunk nyitni, úgyhogy nem örülök :(

Papír alapon...

Egy állást szeretnék megpályázni, amihez szükség van egy erkölcsi bizonyítvány másolatára. Ehhez először persze egy eredetit kell szerezni, ami a következőképpen történik:

1) Megveszek a postán egy 150 Ft-os, erre a célra kialakított borítékot, benne leírással, a kitöltendő papírral és egy befizetendő csekkel.

2) Kitöltöm a papírt, befizetem a 3100 Ft-os csekket.

3) A csekkszelvényt felragasztom a kitöltött lapra, lezárom a borítékot és ajánlott küldeményként 300 Ft-ért feladom a postán. Eztán várok a válaszküldeményre.

Azt nem értem, miért kell ennyit szöszölni ezzel, amikor lehetne ezt elektronikus úton is intézni hivatalok között. Miért nem lehet egyszerűen átjárás a rendszerek között, mondjuk valaki valahol megnézi, hogy büntetett előéletű vagyok-e, vagy sem? Esetleg elküldik nekem nyomtatható verzióban, ha már mindenképp papíron kérnek mindent. De nem, sok-sok kört kell futni, sok-sok pénzt kell kifizetni és sok-sok időt kell rászánni, hogy egy papírdarabot egy adatbázis alapján kitöltsenek. Most tehát várok nyugalommal, türelemmel...

VB 2010

Idén újra elérkezett a négyévente megrendezésre kerülő futballünnep. Egy hónap, amikor a férfiemberek többségét nehezen lehet társasági életre bírni, hiszen végre minőségi labdarúgó mérkőzéseket láthatnak a világ legjobb csapatainak főszereplésével. Legalábbis erre számítanak.

Ebben az évben azonban a szép, közönségcsalogató játék helyett a betonbiztos védekezésre alapozott a résztvevők többsége, ez vitte előre őket a csoportmeccsek után a kieséses szakaszban is. A hazai, afrikai csapatok többek között emiatt is hamar búcsúztak, egyedül Ghána tartotta a reményt a szurkolókban, de aztán egy tizenegyespárbajban ők is elvéreztek a későbbi bronzérmes Uruguay ellen, akiknek nem mellesleg 20 éve ez volt a legjobb eredményük. Amire emlékezni fogunk az idei világbajnokságról, az nem feltétlenül pozitív. A franciák összeomlása, az olaszok szenvedése, az angolok hányattatásai, az argentinok szétesése, a hollandok durvaságai, a spanyolok bunkerfocija (7 meccs, 8 gól), "érdekes" játékvezetés és a vuvuzela. Ami mégis pozitívumként említhető, az Ghána és az USA küzdeni akarása, a németek támadógépezete, Uruguay, Dél-Afrika, Paraguay és Mexikó nyílt játéka, valamint a "waka-waka".

Őszintén szólva többet vártam ettől a világeseménytől, remélem, két év múlva az EB jobb lesz, vagyis nem lesz vuvuzela, kezdenek valamit a hatalmas bírói tévedésekkel és nem a legkevesebb gólt szerző csapat játszik majd a legdurvábbal a döntőben. Holland drukkerként rémes volt látni, mit műveltek a pályán a Van Bommel vezette "vérnarancsok"... Bízom benne, hogy apósa hívó szavát legközelebb figyelmen kívül hagyja és otthonról figyeli majd a válogatott mérkőzéseit.

HAJRÁ LABDARÚGÁS! SAY NO TO RACISM! FAIR PLAY!

APE(c)Hes nap

Ma reggel végre hosszas tépelődés után elmentem az APEH épületébe a TB-met intézni. Ki tudja, mire vártam eddig, talán éppen a mai napra. Történt ugyanis, hogy a portás eligazítása után megnyomtam az 1-es (Információ) gombot, mielőtt bementem az ügyintéző terembe. Még az épületbe lépés előtt körülnéztem a parkolóban, mert eszembe jutott, milyen lenne, ha a volt barátnőm (élettársam?) is éppen most járna erre valamiért. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar megtudom a választ a kérdésre...

Mikor ugyanis benyitottam, az első arc, ami szembetűnt, volt párom anyukájáé volt, aki midőn meglátott, a tőle már megszokott arckifejezéssel reagált jelenlétemre, mielőtt fogadta volna a köszönésem. Vele szemben hét hónapos terhes lánya üldögélt, aki (mikor odahajoltam hozzá puszit adni) felállt, mosolyogva köszöntött, megkérdezte, mi járatban vagyok itt. Hiába, a semmiről mindig is mosolyogva tudott parolázni idegenekkel és számára nem szimpatikus emberekkel is. Aztán elszólított a sorszámom, korábbi szerelmem pedig egy "Mehetsz is!" félmondattal bocsátott utamra. A megkapott lepedő méretű papírokkal visszamentem melléjük, anyukája háta mögé, mert nem láttam a többi asztalt. Kitöltöttem a papírt, a végtelennek tűnő percek alatt ők szokás szerint vidáman cseverésztek egymással, én pedig a sorszámomra vártam. Mikor a leendő anyukát elszólították, az ő anyukája felállt, nem akart tovább mellettem ülni, hiszen korábban kifejtette (persze nem nekem), hogy nem szívesen szív egy levegőt velem. Érthető tehát, hogy mikor én is végeztem a másik ablaknál, inkább állva vártam a következő hívást, majd mikor megkaptam mindent, kifelé menet udvariasan elköszöntem a gyermeket váró gyermekét váró anyukától és hazajöttem.

Szerk.: 365:1-hez volt az esélye, hogy egy napon megyünk az APEH-ba. Bejött. Lottót valaki?

Nem hittem volna, hogy pont itt és pont ma fogunk újra találkozni, és hogy esélyem sem lesz pár szót kommunikálni a várandós exemmel. Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem ez a találkozás, hiszen érdekes volt így látni azt a nőt, akivel az életemet készültem leélni. Két hónap alatt meglehetősen sokat változott, de hát ebben az időszakban ez természetes. Úgy tűnt, jól érzi magát, minden rendben van vele. A lényeg, hogy boldog legyen...

Villa elrepült a Denevérektől

Vérszívás, valóban. David Villa, Európa egyik legjobb támadója eligazolt a Valenciából. Tette mindezt azután, hogy már tavaly is rengeteg kérője volt, de a klubhűségre hivatkozva akkor még maradt. Most azonban rájött ő is, és a klub vezetősége is, hogy az érte kapott 40 millió euró kisegíti a csapatot anyagilag. Ugyanakkor azt is észre kell venniük, hogy így nem sok esély marad sem a spanyol bajnokságban (felzárkózni a Real és a Barcelona közelébe), sem a BL-ben. Vajon ki pótolhatja Villát, aki most már a hazai rivális Barcelona színeiben ontja majd a gólokat?

Reméljük, ebből a 40 millióból marad egy kevés egy jobb képességű csatár igazolására, valamint esetleg még egy-két új szerzeményre, hogy ismét a régi magasságokban szárnyalhassanak a Denevérek. Nehéz évek elé néznek, az egyszer biztos, pedig jó lenne, ha újra nem kétesélyes lenne a Primera Division. Mondjuk jót tesz Villának, hogy már most aláírt, hiszen nemsokára itt a világbajnokság, és így, a biztos klubháttér tudatában felszabadultan futballozhat, esetleg itt is döntőbe vezetheti a spanyolokat. Szép lenne, de csak ha az Oranje lesz az ellenfelük. :-)

Kíváncsian várom tehát, mi lesz a Valenciával Villa nélkül (majd kanalazgatnak...), illetve mi lesz Villával a Barcelonában. Valószínűleg legalább egy csatár (feltehetően Henry) távozik, így aztán ott lehet a legtöbb mérkőzésen a kezdőben. Hajrá Villa, de még inkább hajrá Valencia!

Elvárások

Íme, egy újabb, aminek nem sikerült megfelelnem. Mindenki azt mondta (mondhatni biztosra vette, borítékolta, stb.), hogy elsőre sikerül majd minden, legyen az OKJ-s képzés záróvizsgája, nyelvvizsga, szűrővizsga, államvizsga, KRESZ-vizsga, rutin-vizsga avagy a forgalmi vizsga. Ezek közül elég sok (egyet kivéve mindegyik) esetben igazuk is lett, így hát már csak a nagy számok törvénye miatt is el kellett jönnie annak a napnak, amikor hibázok. Ma végre megtörtént, egy kereszteződésben balra kanyarodás előtt az irányjelző (mivel vissza kellett hoznom egyenesbe a kormányt) visszakattant a helyére, azaz nem jeleztem, hogy merre szeretnék tovább haladni. Előtte és utána is hibátlanul vezettem, kerékpárost kerültem ki, gyalogosokat engedtem át, többet néztem a tükröt, mint valaha, sőt, még a harmincas táblát is észrevettem, amit persze rajtam kívül senki más nem tartott be. Egy ilyen buta hiba, az odafigyelés hiánya, talán a reményteli várakozás, talán az elvárásoknak való folyamatos megfelelni akarás végül megpecsételte a mai napot, innentől kezdve nem sok esély van a jó hangulatra, hiszen (mint már említettem volt) mindenki azt várta, hogy márpedig nekem ma bizony jogosítványom lesz. De nem lett. Ez van, majd legközelebb. Esetleg amennyiben időben sikerül új vizsgaidőpontot kiírni a számomra, talán még a kis kirándulásunk előtt, és akkor talán még vezethetek is. Bár nem tudom, ezek után mennyi kedvem lesz hozzá, jelen pillanatban nem sok. Mindegy, ez majd még biztosan változik, hiszen annyi, de annyi minden jó dolog történhet még addig. Például lesz április elseje, amikor is a tréfa részeként ismét találkozhatok az exemmel, hogy teljes legyen a megalázottságom. Ahogy a mondás tartja: "Amibe nem halsz bele, az megerősít." Persze ezt általában másoknak szoktuk mondani, leginkább akkor, amikor nekünk éppen jó. Most megpróbálok ezen is, mint az utóbbi időben annyi mindenen túllendülni, egyszer az életben egy jót aludni, kipihenni magam, aztán újra megpróbálni. Mert hiszen meg kell felelni az elvárásoknak...

Capital Partners

"Jó napot kívánok, a Capital Partnerstől keresem. Aktuális még az álláskeresése?"

Háromszor hívtak fel ezekkel a szavakkal köszöntve az említett cégtől. Először még meg is jelentem az adott időpontban az állásinterjún, de aztán mégsem akartam junior bróker lenni. Pedig (a friss hírek ismeretében természetesnek mondhatóan) visszahívtak és felvettek volna. De nemet mondtam. Sokan nem értették, szerencsére még többen egyetértettek velem, hiszen se gazdasági képzettségem, se affinitásom az ilyesmihez. Aztán végre egyszer kiderült, hogy most jól tettem, hogy nem vállaltam. Az utóbbi időszak első pozitív híre, legalább nem rögtön egy szélhámos vezetőség lett az első munkaadóm. Egyelőre...

Vers mindenkinek - ismét

Folyosó a pusztulásba

Sötét… kezem a kapcsoló után kutat
De csak a nedves, érdes fal, körben a jeges fuvallat
A falba kapaszkodom körmömmel
Koszosan és véresen, vonszolom fáradtan magam előre
Elcsüggedve sötétül elmém
Ezen a folyosón csak haladhatok a pusztulás felé

Vércseppjeim a padlón koppannak
Nem tudok hinni abban, hogy újra felkel a Nap
Fejemben csikorgó fájdalom
Zúg a fülem, ahogy milliónyi megvadult méh zsong
Lassan feladom a harcot
Csak a szívem dobog még egyre halkuló hangon

Félig megfagyva térdre borulok
Célomat elérni immár biztosan nem tudom
Újra csend van.