2009. október 12., hétfő

Negyed évszázad


Bizony, eltelt 25 év az életemből. Ez egészen pontosan szeptember 30-án történt meg, de a lakásavatóval egybekötött buli szombat este volt. A mellékelt ábrán látható, házi készítésű tortával leptek meg a barátaim néhány kisebb-nagyobb ajándék mellett. Fantasztikus érzés volt, hogy ennyit dolgoztak miattam, hogy ennyien eljöttek részben azért is, hogy felköszöntsenek. Természetesen a lakásavatás is jól sikerült, hiszen kiderült, hogy elfér akár 12 ember is egyszerre a nagyszobában (még úgy is, hogy ketten alszanak a kanapén) és az erkélyen párhuzamosan. A buli amúgy jól sikerült, bár Szerelmemmel leginkább a konyhában tevékenykedtünk, így körülbelül fél 12-kor csatlakoztunk végérvényesen a benti alakulathoz. Addig pizzát sütöttünk, mert erre volt igény. Persze gyorsabban fogyott, mint ahogyan sült, szóval nem volt egyszerű, de megoldottuk. Ellenben a sör nem úgy fogyott, mint szokott, maradt még 18 doboz, plusz whisky, kóla, pezsgő és snapsz. Sebaj, a következő bulira legalább nem kell sokat költeni! ;-)
Tehát eltelt negyed évszázad. Szinte észre sem vettem. Sok minden történt, ugyanakkor alig valami. Sok olyan dolog van, amik emlékezetessé tették, legtöbbjükre talán nem is emlékszem (ami elég paradox), mégis nagyon hamar eltelt. Remélem, a következő huszonöt év már lassabban telik majd, hogy kiélvezhessem minden napját! Köszönöm mindenkinek, aki emlékezetessé tette az elmúlt negyed évszázadot, remélem, én is hasonlóképp hatottam az Ő múltjukra! Természetesen ez majd csak jövőre derülhet ki, hiszen mindenki fiatal suhanc hozzám képest... :-)

2009. október 2., péntek

A Teiszlerminátor

Rég volt már, nagyjából két éve, mikor ezt a "becenevet" kaptam. Akkoriban úgy is éreztem magam, mint egy legyőzhetetlen igazságosztó, aki ahol tud, segít. Mára azonban a páncélom csak porosodik a régi szobámban, a közösség, akin segíthetnék, akikkel beszélhetnék, Veszprémben maradt, én pedig napjaim döntő hányadában egyedül ücsörgök idehaza. Nehéz helyzet, de nem lehetetlen, eddig is voltak már gondok, mégis itt vagyok. A címben megjelölt titulust azt hiszem, újra ki kell érdemelnem, hiszen így, hogy nem teszek érte semmit, jogosulatlanul használnám. Bízom benne, hogy idővel rám is igaz lesz a filmekből oly jól ismert mondás: "I'll be back!"