Szurkoljatok!

Ma mindenki szurkoljon az MTE-nek, hogy egyenlítsen a falco elleni döntőben!

Hajrá!

Kirándulás Velemben 2004-ből

Jay barátom serénységén felbuzdulva (meg hát meg is fenyegetett, hogy ha én nem teszem meg, akkor majd ő) nyilvánossá tettem a 4 évvel ezelőtt készült kis videónkat egy kirándulásról. Érdemes megnézni, azt hiszem, az Innocent Faces egyik első, alapműve. :)

Kirándulás Velemben 2004

Videó a turkui konferenciatúráról

Készítettem egy kis videót a tavaly szeptemberi finnországi utunkról. Itt találjátok:

Nordic tour in Finland

Körmend - Szolnok 73-63

Nagyon fontos meccs volt a mai, ennek megfelelően kicsit aggódtam előtte… Aztán az első félidő némileg igazolta a félelmeimet, ha kosarat dobtunk, akkor az Olajnak is sikerült valami demoralizáló, ha ők kihagyták, akkor mi is hibáztunk. Nem játszottunk jól, néha nem tűntek a fiúk túl motiváltnak, támadásban ostoba hibákat követtünk el, akár negyedszerre-ötödszörre is ugyanazt (az ellenfél is fel tud ugrani a betett labdákra ugye…). A védekezésünk pedig öngyilkos volt, a letámadásból sok könnyű kosarat kaptunk, igaz labdákat is szereztünk, a zóna alatt pedig nagy köszönetet mondhatunk a mindenhatónak, hiszen ha csak 3 támadásból egyet bevágnak, eldől a párharc… Szerencsére nem tették, sőt nagy lelkierőt mozgósítottunk és nyertünk. De nem vagyok nyugodt…

Jv-k.: Példátlan és felháborító, hogy a mai erőkosárlabdában egy csapat 13 percen keresztül, majd az utolsó negyedben 6 percen keresztül, tehát gyakorlatilag egy félidőn keresztül ne kapjon faultot, ilyen egyszerűen nincs! A 8 másodperces hibát nem a harmadik esetnél kéne észrevenni stb. Gyengék voltak nagyon.

Mi: Henderson jól és gyakorlatilag hiba nélkül tolta, vele egyenértékűen kiválót alkotott Fodor Geri is. Ocitti és Marci dicsérhető még, Thomas és Fepu már kevésbé. Vacsek pedig hiába szórta a legtöbbet, néha nagyon bizonytalan volt támadásban. A Hollinsnak adott sapkája viszont király volt! A Rudin meg látszott, hogy csak a Cziczás jár a fejében, sokat nyerhetnénk azzal, ha függetlenítené magát ettől…

Olaj: Kelley nem tudta behúzni a meccset a második félidőben, pedig most ő látszott matchwinnernek az első félidőben. Cziczásról továbbra sem mondok semmit, a lelátóról már megtettem. Hazafelé nem fázott a csapatuk füle az biztos, a hétsapkából majdnem mindenkinek jutott.

The Toccata Theme

Az új szám nemsokára a honlapon...

XX. VEN (amire emlékszem)

2008.05.05-től 05.12-ig immáron 20. alkalommal rendezték meg a Veszprémi Egyetemi Napokat. Felfokozott hangulatban, izgalommal vártam ezt az évfordulót, hiszen olyan barátokkal oszthattam meg ezt az egy hetet, akiknek ez volt az első VEN-élményük, ráadásként pedig Süti, az Innocent Faces tiszteletbeli tagja volt az egyik diákrektor, azaz a Diákrektori Hivatal (D!RH) oszlopos tagja. Délutánonként sajnos egyéb (tanulmányi) elfoglaltságaim miatt nem tudtam részt venni a programokon, de a beépített embereimtől - Ildi, Csilla, Timi, Zsófi - részletes beszámolókat kaptam, amiket ezúton is köszönök. Ők rendkívül jól érezték magukat, talán egy alkalommal jöttek haza csalódottan, amikor olyan sokat csúszott egy program, hogy nem akartak annyit várni.
Kezdésnek rögtön az első napon megilletődhettem. Megkaptam a VIP karszalagot, odébbmentem kb. 5 lépést a bejárattól, Ildivel beszélgettem, mikor is odajött egy srác: "Bocsi, mi csak ki szeretnénk ugrani pár percre." - és megmutatta a belépőjét. Meglepetten, de magabiztosan közöltem vele: "Csak nyugodtan, bár nem én vagyok a biztonsági őr."
Az esték frenetikusak voltak, az öt csapatkocsma és a DiákCentrum (Respect Da Club) gőzerővel pumpálta a hangládákból a szebbnél szebb hullámokat, melyekre a tomboló diáksereg (és persze a VEN arca, a legjobb fej oktató, a volt rektor is) éjszakákon át ütemesen mozgathatta testrészeit. A lányokkal leginkább 2 kocsma és a DC közötti háromszög csúcsaiban voltunk megtalálhatók, vagy éppen a nagysátorban, ha ott volt valami látványos. A koncerteket kihagytuk, csütörtök este kettecskén szavaztattuk a jónépet, a többiek nem tudom, merre jártak, majd jött a péntek, mindannyiunk számára az utolsó VEN nap.
Jay barátommal késő délután kezdtük el az alapozást, majd a lányokkal is koccintottunk, végül csak eljutottunk a VEN területére, ahol egy Chuck Norris Pörgőrúgás nevű koktél megpecsételte a sorsom. Onnantól nagyjából mások elmondásaira támaszkodva idézek fel egy-két emlékfoszlányt, ahogyan az Innocent Faces lepacsizik Dévényi Tibi bácsival, illetve amint a csapattársaimon kísérlek meg sikertelen leszerelési műveletet végrehajtani. Aztán reggel az ágyamban ébredtem, teljes VEN-felszerelésben (bakancs, pulcsi, 6os csapatpóló), majd közösen elfogyasztottunk egy könnyűnek abszolút nem nevezhető ebédet. Nekem ennyi volt, se kedvem, se erőm nem volt visszamenni a VEN-re, a többiek pedig haza-, vagy dolgozni mentek a hétvégére, így majdhogynem egymagam maradtam a koliban, de a szobában mindenképp, ha csak egy napra is.
A lényeg, hogy nagyon jó volt a XX. VEN, Sütiék kitettek magukért, mi pedig amit lehetett, kihasználtunk belőle, azt hiszem. Próbáljátok ki, érdemes! Legközelebb két év múlva!