Kellemetlen

Az utóbbi időben kicsit felborult az időbeosztásom. Ügyesen kiterveltem jó előre, hogy a mai napon kisebb születésnapi partyt rendezek a barátaimnak. Ez meghiúsult, mivel a márciusra meghirdetett edzőmeccsünket pont a mai napra kellett átrakni. Sebaj, itt maradok, úgyis alig van bevethető játékosunk, pláne az offense-falban. A másik a Bálint-napi véradás. Előtte 2 nappal értesítettek, hogy a csapatnak is lesz egy közös véradása márciusban. Remek, erről lemaradok. Ma pedig kiderül, hogy jövő hét szombaton újabb edzőmeccset játszunk, természetesen ismét itt kell lennem, mivel alig van meg a támadófal. Ezzel csak az a gond, hogy egy hónapja nem voltam otthon, idén még nem találkoztam a barátaimmal odahaza, és azért jó lenne már látni mindenkit, aki otthon van, talán én is hiányzok valakinek. De ez senkit sem érdekel, a csapat felkészülése mindennél fontosabb, ha kell, 10 emberrel is kiállunk 50 ellen, mert mi ilyenek vagyunk. És persze mindig jó előre értesítik az összes csapattagot, egyeztetve az időpontról, hiszen amatőrök vagyunk, munka és iskola mellett csináljuk ezt az egészet, mert szeretjük. "For the love of the game"

Koszovó

Koszovó önálló állammá lett. Ez egyrészt azért jó dolog, mert látható, hogy a határok még napjainkban sem megváltoztathatatlanok, sőt… Másrészről azért, mert egy népnek volt bátorsága (persze 16000 kéksapkás oltalma alatt) azt mondani hódítóinak, hogy mi leléptünk… Hiába jön Szerbia a „szerbség bölcsője” retorikával, előbb-utóbb bele kell nyugodniuk a helyzetbe. Ha valamit az USA elismer manapság, azzal nem tud mit kezdeni Tadics országa. Kíváncsi vagyok mi fog történni, mert jelenleg kicsi az esély a komoly fegyveres konfliktusra, de a szerbekkel kapcsolatban ezt ugye soha sem lehet kizárni…

Mi persze, mint a rendszerváltás óta már jónéhányszor, saját katonai erő híján nem tudunk nyomást gyakorolni a magyar autonómiák kierőszakolása érdekében. Tizennyolc esztendeje mindig kihagyjuk azokat a lehetőségeket, amik nemzetünk és országunk újraegyesítését előremozdítaná…

Véres Valentin

Először és utólag is boldog Valentin-napot minden azt megünneplőnek! Jómagam kicsit másképp töltöttem ezt a napot, mint az elmúlt esztendőkben. Eddig semmi különös nem történt velem február 14-én, tegnap azonban egy lelkesen, kedvesen és igen meggyőzően buzdító jóbarátom, Ildi rávett arra, hogy az egyetemen megszervezett véradáson töltsem a napom egy részét. Az előzetesen meghirdetett közös véradásból végül véradó-kísérő páros lettünk, és legnagyobb meglepetésemre nem én voltam a kísérő! (Mondjuk én nem is mutattam volna olyan jól ebben a szerepben...) A lényeg, hogy életemben először vért adtam, ezzel megmentve három életet! Előtte leírhatatlanul izgultam, hogy mi lesz, ha elájulok, vagy ilyesmi, de végül is egy kisebb rosszullétet és halálos sápadtságot leszámítva zökkenőmentesen túlestem a procedúrán. Utána sokkal jobban éreztem magam, tényleg jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem egy kicsit. Megtettem tehát, a véremet adtam valakinek, akit nem is ismerek, de nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Jó volt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Ha nem nézel oda, annyira nem is vészes. :-)

Alienation

Elidegenedünk. Az emberek nem szólnak egymáshoz, csak akkor, ha az már végképp elkerülhetetlen, nem mosolygunk rá másokra, még azt is csak ritkán merjük kibökni, hogy "Jó napot!". Nem tudom, mi ennek az oka. Régebben a nagyszüleim mindig mesélték, hogy a postán vagy a boltban, netán a gyógyszertárban, vagy akárhol sorban állva, esetleg egy padon megpihenve milyen jókat beszélgettek számukra teljesen idegen emberekkel. Manapság ez látszólag már teljesen kiveszett. Eddig azt hittem, hogy csak a "fiatalok" nem hajlandóak a másikhoz szólni, az idősebbek azért tartják a kapcsolatot minden korosztállyal, de ma erre is rácáfoltak. Épp a boltban vártam a pénztárnál kígyózó sor végén, amikor is egy idős házaspár szeretett volna elmenni a sor mellett, és beállni a másikba. Odébbléptem, hogy utat engedjek nekik, de az előttem álló hölgy nem vette észre őket, mivel háttal állt. Erre ahelyett, hogy odaszóltak volna neki, megfordultak, megkerülték az egész árusort, és beálltak a másik pénztárhoz. Nem lett volna egyszerűbb egy "Elnézést!"? Miért nem kommunikálunk a másikkal? Mi az oka ennek? A rohanó világ? A számítógép, az internet? Kétlem, hiszen az emberek ettől még ugyanúgy emberek. Nagyon nem lenne jó, ha a jövő generációja ennyire komolyan venné a "Ne állj szóba idegennel!" alapszabályt. Mindenesetre én reménykedem, hogy ennél csak jobb lehet...

Az új track

Örömmel írom, hogy az új Innocent Faces track a keverési fázisba lépett, így nemsokára letölthetővé válik!

VE- Univer 82-103

Még az ArénaBowl előtt voltunk D-Mannel kosárlabda Magyar Kupa meccsen.

Nagyon király kis meccs volt. Már az első negyedben látszott, hogy Bandibá intelmei ellenére a Kecsó nem veszi teljesen komolyan a meccset. Érdekes módon akkor léptek meg, amikor a fiatalok voltak fenn, Tóth pl. egészen jól játszott. A félidőre kialakult a húszpontos különbség, de ami utána következett… A Veszprém Szarvas Gabi okos játékával, és Faragó Péter a negyedben dobott 4 triplájával feljött hét pontra a negyed végére! A szünetben Bandibá megosztotta a fejüket, így a negyedik negyedben irtózatos csata alakult ki, végig fenn voltak a légiósok, és így nyert az Univer 103-82-re, megérdemelten. Megérdemelten, mert az osztálykülönbség kijött, igaz nem támadásban, hanem védekezésben.

Forray kapott rendesen tőlem is, meg Bandibától is, a mester majdnem infarktust kapott.

A Veszprémben Szarvas, Hegedűs Gergő és Faragó volt jó, sajnos Mérész Csabi formán kívül játszott, pedig tőle vártam vezérséget. Az Univerben Jefferson, Fiegi, Ákoska és talán még Szabó volt dicsérhető, bár neki is volt egy iszonyatos homálya. A kecsói fiatalok nem győztek meg, homályok, kapott sapkák fejjel kisebb emberektől stb. A legröhejesebb – sajnos ezt kell mondanom – Blair volt, aki annyira szar volt ezen a meccsen, hogy az NBI/B-be nem igazolnám le…

A szurkolás érdekes volt, Red a dobbal és a kisegítő kórusa küzdött a gimis srácokkal. a harmadik negyedben majdnem állva tombolt az 3-400 emberke.

Remélem feljut a csapat aztán a népek átszoknak a kosárlabdára a hülye kéziről. Lesz új multifunkciós csarnok is, remélem jövőre már ott játszanak! Szép volt fiúk!

Arena Bowl 2008

Beugróként szerepelt csapatom, a Veszprém ESC Wildfires a címben említett teremtornán, de mindenki szerint tisztességesen helytálltunk. Hatalmas élmény volt a SportMax csarnokban, ennyi ember előtt játszani! A Szolnok Soldiers és az Eger Heroes volt a csoportunkban, amelyből az ideális körbeveréseknek köszönhetően csoportelsőként jutottunk a rájátszásba. A probléma annyi volt, hogy összekerültünk a Budapest Wolves junior- és nagycsapatával is. Az ifjabbak tavaly osztrák bajnokságot és kupát nyertek, a nagyokról meg azt hiszem, senkinek nem kell mesélni. Elsőnek a "kicsiket" kaptuk meg, ellenük sajnos nem tudtunk felpörögni (majd' 3 órája nem játszottunk), így végül 24:6-ra kaptunk ki. Majd jött "A Wolves"... Mindenki keményen odatette magát, de sajnos az elkapások nem jöttek össze, hiába mentek jó helyre a passzok. Amin azonban leginkább meglepődtem, hogy megtartottuk a Wolves defense-falát! Ők is emberből vannak, és mint későbbi tornagyőztesek, kicsivel jobban értenek ehhez a játékhoz, mint mi, és mégis! Még egyszer le kell írnom: Hatalmas élmény volt! Remélem, a bajnokságban, nagypályán is jól fog menni, és esélyünk lesz az első osztályban szerepelni a következő esztendőben! Hajrá Wildfires!
U.i.: Képek majd később, addig is egy-két ízelítő: http://kickoff.hu/index.php?hir=251