Idén újra elérkezett a négyévente megrendezésre kerülő futballünnep. Egy hónap, amikor a férfiemberek többségét nehezen lehet társasági életre bírni, hiszen végre minőségi labdarúgó mérkőzéseket láthatnak a világ legjobb csapatainak főszereplésével. Legalábbis erre számítanak.
Ebben az évben azonban a szép, közönségcsalogató játék helyett a betonbiztos védekezésre alapozott a résztvevők többsége, ez vitte előre őket a csoportmeccsek után a kieséses szakaszban is. A hazai, afrikai csapatok többek között emiatt is hamar búcsúztak, egyedül Ghána tartotta a reményt a szurkolókban, de aztán egy tizenegyespárbajban ők is elvéreztek a későbbi bronzérmes Uruguay ellen, akiknek nem mellesleg 20 éve ez volt a legjobb eredményük. Amire emlékezni fogunk az idei világbajnokságról, az nem feltétlenül pozitív. A franciák összeomlása, az olaszok szenvedése, az angolok hányattatásai, az argentinok szétesése, a hollandok durvaságai, a spanyolok bunkerfocija (7 meccs, 8 gól), "érdekes" játékvezetés és a vuvuzela. Ami mégis pozitívumként említhető, az Ghána és az USA küzdeni akarása, a németek támadógépezete, Uruguay, Dél-Afrika, Paraguay és Mexikó nyílt játéka, valamint a "waka-waka".
Őszintén szólva többet vártam ettől a világeseménytől, remélem, két év múlva az EB jobb lesz, vagyis nem lesz vuvuzela, kezdenek valamit a hatalmas bírói tévedésekkel és nem a legkevesebb gólt szerző csapat játszik majd a legdurvábbal a döntőben. Holland drukkerként rémes volt látni, mit műveltek a pályán a Van Bommel vezette "vérnarancsok"... Bízom benne, hogy apósa hívó szavát legközelebb figyelmen kívül hagyja és otthonról figyeli majd a válogatott mérkőzéseit.
HAJRÁ LABDARÚGÁS! SAY NO TO RACISM! FAIR PLAY!
