Nos, akkor itt következzen az elmúlt hét részletes krónikája. Eseménydús volt az bizonyos…
Hétfőn hajnali öt órakor indultunk el Veszprémből két autóval. Bár még soha nem jártam a kis verdámmal sem autópályán, sem Budapesten, nem történt semmi probléma. A kocsi ordenáré koszos lett, az mondjuk igaz. Probléma nélkül becsekkeltünk, de a géphez vivő buszon kicseréltették velünk a helyünket, merthogy rossz volt a gép balansza. Aztán a gépben ülve a női kapitány közölte, hogy Münchenben rossz az idő, így várunk. Nem örültünk neki, hiszen egy órás átszállási időnk volt. Az út maga gondtalan volt, elég nagy élmény 10000 méteren látni egy másik elszáguldó repülőt, illetve gyönyörűen látszódott az egész osztrák Alpok is. Leszállás után átrohantunk a másik géphez, be is mondták, hogy siessünk, így végül odaérkeztünk Stuttgartba, majd onnan taxival Ostfildernbe. A szoba és az ellátás a szokásos színvonalú volt, ugyanakkor extraként jelentkezett a 100 méterre lévő itallerakat. Némi olaszos ebéd után meg is vettük a két üveg töményet, meg a láda sört, aminek jó részét még aznap este bepusztítottuk, mintegy welcome drinking gyanánt…
Másnap a plenárisokon persze pislogtunk, mint a kismókus. Mindenki elkészült kicsit az erejével, így jólesett a szieszta, viszont utána el kellett kezdeni kíméletlenül foglalkozni az előadásanyaggal. Ahogy haladtunk a szerda délután felé, egyre nőtt a paraszint, hiába no, 850 fős a konferencia… Végül elérkeztünk a nagy pillanathoz, és megtartottuk az előadást, gyakorlatilag gondok nélkül. Ennek örömére aznap este (az esslingeni, kicsit igénytelen „fogadás” után) bevetettük magunkat Ostfildern legjobb, de ugyanakkor legfüstösebb helyére, egy fűtött sátorba, ahol aztán nagymennyiségű búzasörrel vezettük le a felgyülemlett feszültséget, ráadásul még a szállóban is megittuk a maradék konyakot.
Csütörtökön véget ért a konferencia, a búcsúpartin is lehetett volna igényesebb a sör, de mindegy. A Főnök aznap estére szünetet kért, mi azért csak-csak meglátogattuk a sátrat, bár kicsit el voltunk készülve az erőnkkel.
Ráadásul másnap jött a stuttgarti bevásárlótúra, ahol a Főnök jóvoltából orosznak néztek bennünket, hiszen a C&A-ban alkudott… Nem is bántuk amikor elindult hazafelé, mi meg egyenesen haladtunk a Mercedes múzeum felé. Én már ugyan jártam ott, de kiváló volt így is. Extraként beültünk a szimulátorba is ami egész elképesztő élményt nyújtott! Kár, hogy nem én vezethettem, de így is nagyon klasszul modellezték az erőket. Végigmegy az egész Mercedes sportszakág történetén pár klasszikus példán keresztül. Visszafelé szemrevételeztük a Daimler-stadiont, majd este ismét a sátorban kötöttünk ki, amit aztán a Főnök kicsit sérelmezett is.
Persze kárpótoltuk szombaton, amikor is esslingeni városnézés következett. Vásároltunk, majd egyre csak jártuk a sörözőket, valamint egy kiváló pezsgőpincét, sajnos azonban a végső célunk, azaz a görög étterem zárva volt. Így egy kis klassz fagerendás helyen ettünk, majd indultunk el visszafelé. Este még megnéztük a magyar-német kézimeccset, közben a fenekére néztünk a heti második láda sörnek is.
Másnap irány a reptér, a rendes csomagot is mellettünk vizsgálták át,és a csórikám belekötött a tusfürdőmbe, de legalább nekem nem kellett felnyitnom a bőröndöt egy gyufáért, mint Richárdnak. Késtünk össze vissza, de fél háromra már Magyarföldre léptünk. We’re back!
