Elvárások

Íme, egy újabb, aminek nem sikerült megfelelnem. Mindenki azt mondta (mondhatni biztosra vette, borítékolta, stb.), hogy elsőre sikerül majd minden, legyen az OKJ-s képzés záróvizsgája, nyelvvizsga, szűrővizsga, államvizsga, KRESZ-vizsga, rutin-vizsga avagy a forgalmi vizsga. Ezek közül elég sok (egyet kivéve mindegyik) esetben igazuk is lett, így hát már csak a nagy számok törvénye miatt is el kellett jönnie annak a napnak, amikor hibázok. Ma végre megtörtént, egy kereszteződésben balra kanyarodás előtt az irányjelző (mivel vissza kellett hoznom egyenesbe a kormányt) visszakattant a helyére, azaz nem jeleztem, hogy merre szeretnék tovább haladni. Előtte és utána is hibátlanul vezettem, kerékpárost kerültem ki, gyalogosokat engedtem át, többet néztem a tükröt, mint valaha, sőt, még a harmincas táblát is észrevettem, amit persze rajtam kívül senki más nem tartott be. Egy ilyen buta hiba, az odafigyelés hiánya, talán a reményteli várakozás, talán az elvárásoknak való folyamatos megfelelni akarás végül megpecsételte a mai napot, innentől kezdve nem sok esély van a jó hangulatra, hiszen (mint már említettem volt) mindenki azt várta, hogy márpedig nekem ma bizony jogosítványom lesz. De nem lett. Ez van, majd legközelebb. Esetleg amennyiben időben sikerül új vizsgaidőpontot kiírni a számomra, talán még a kis kirándulásunk előtt, és akkor talán még vezethetek is. Bár nem tudom, ezek után mennyi kedvem lesz hozzá, jelen pillanatban nem sok. Mindegy, ez majd még biztosan változik, hiszen annyi, de annyi minden jó dolog történhet még addig. Például lesz április elseje, amikor is a tréfa részeként ismét találkozhatok az exemmel, hogy teljes legyen a megalázottságom. Ahogy a mondás tartja: "Amibe nem halsz bele, az megerősít." Persze ezt általában másoknak szoktuk mondani, leginkább akkor, amikor nekünk éppen jó. Most megpróbálok ezen is, mint az utóbbi időben annyi mindenen túllendülni, egyszer az életben egy jót aludni, kipihenni magam, aztán újra megpróbálni. Mert hiszen meg kell felelni az elvárásoknak...