Elfújta a szél a Gringos sombreroit

2009. 06. 21-én játszotta a VESC Wildfires fennállásának első rájátszás-mérkőzését. A tavalyi rossz emlékű Pécs Gringos elleni összecsapás visszavágója volt ez, mindenki arra készült, hogy legyőzzük a pécsieket. Megleptük őket a passzjátékunk eredményes alkalmazásával, futásaink sokszínűségével és védelmünk felkészültségével. A meccs kiélezett küzdelmet hozott, az első félidő végén a statisztikai lapon 0:0 állt eredményként. A pécsieknek még field goal kísérletük sem volt, nekünk igen, a szél viszont nem minket segített, így ezek kimaradtak. A második félidőben jobban kezdtünk, mint a Pécs, és egy trükkös reverse futással megszereztük első és egyetlen touchdownunkat, ami után a pluszpontot nem sikerült értékesíteni, így 6:0 állt a nemlétező eredményjelzőn. Később ismét field goallal kísérleteztünk, a szél megint ellenünk volt, úgy tűnt, a labda egy örökkévalóságig száll a levegőben, aztán végül aláhullott, pontosan a kapufán csattant. Mindenkiben meghűlt a vér, a közönség és mi is lélegzetvisszafojtva figyeltük, mi történik, majd a tojáslabda a túloldalra pattant, ezzel 9:0-ra módosítva az eredményt. Nem sokkal később a Gringos is szerzett egy TD-t, sikeres pluszponttal, így 9:7 lett az állás. Sikerült kivédekezni a meccs végéig hátralévő időt, így történelmének eddigi legnagyobb sikerét érte el a Veszprém Wildfires: A DivízióII legjobb négy csapata közé jutott!
Fantasztikus mérkőzés volt, élmény volt játszani, végre hazai közönség előtt is győzelmet ünnepelni! Ezzel a győzelemmel még egy mérkőzést biztosan játszok a Wildfires csapatában, 76-os mezben, a támadófal közepén. Örülök, hogy még a csapattal lehetek, de már előre rossz érzéssel tölt el, hogy nemsokára búcsút kell vennem tőlük...
Talán egyszer a Tatabánya Coalminers színeiben újra találkozhatunk egy edzőmeccsen. Addig is HAJRÁ VESZPRÉM, HAJRÁ WILDFIRES!

Államvizsga PÖCS!

Sikerült. Végeztem a tanulmányaimmal, miután 2009.06.16-án fél egykor kiléptem a teremből, ahol a szóbeli vizsga folyt. Előtte való napon írásban bizonyítottam, hogy megérdemlem a kemény borítójú elismerést. (Ki hallott már ilyet, írásbeli államvizsga...) A lényeg, hogy az első BA-rendszerben végzett kilenc (9!) hallgató közül én voltam az egyik, ami nem egy utolsó dolog. Ami viszont furcsa, hogy még nem fogtam fel a dolgot teljesen. Még nem költöztem haza, még tanulnak körülöttem az emberek (már aki...), még szinttanári teendőim vannak. Legkésőbb július 3-án költözhetek ki a kollégiumból, de remélem, erre hamarabb is sor kerülhet majd, nem lesznek akkor már sokan a kiköltözésre váró diákok. Kérdés, hogy addig mit kezdjek magammal?
Természetesen edzésekre járok, holnap a csapat történetének első rájátszásbeli mérkőzésén lépek majd pályára, ahol a szomorú emlékű tavalyi Pécs Gringos elleni összecsapás visszavágójának lehetnek tanúi a kilátogató nézők. Amennyiben kikapunk, vége a szezonnak, vége az edzésidőszaknak is, számomra az amerikaifocinak is. Éppen ezért a győzelemre kell törnünk, megmutatni, mire is vagyunk képesek, ha igazán odatesszük magunkat.
Amit elkezdtem tehát, hogy még nem jutott el a tudatomig, hogy végeztem a tanulmányaimmal, annak az a lényege, hogy talán majd ha hazaköltöztem, megkapom a diplomám, megváltozik minden, felfogom végre, mi is történt valójában. Addig pedig maradok őszinte tisztelettel: Demolition Man