Spanyolország...

Szóval voltam Spanyolországban, az északi San Sebastian városában. Nem volt rossz hét, de annyira nem tetszett a vidék. A környék maga gyönyörű volt, de a baszk emberek és a baszk kaja eléggé csökkentette az élvezeti értéket. Nem segített az sem, hogy 15 és 22 fok között változott a hőmérséklet, így hiába volt ott a fürdésre csábító óceán… A végére már le is betegedtem, meg unatkoztam is. Annyira jó volt hazajönni, és a folyamatos hablaty helyett magyar beszédet és a csendet hallgatni…

Hajtás Pajtás!

Az utóbbi napokra leginkább az a jellemző, hogy nem tudom, mit kezdjek magammal. Rengeteg teendőm van (lenne), de egyszerűen semmihez sincs kedvem, leginkább muszájból csinálok mindent. Jay barátom Spanyolországban van kiküldetésen, így vele sem tudom tartani a kapcsolatot. A legtöbb barátom (akárcsak én) vizsgázik, vagy dolgozik, így velük sem tudok túl sok időt eltölteni, hiszen legtöbbször nincsenek is a koliban.
Holnapra beütemeztem még két vizsgát, aztán elvileg vége. Nézhetem végre az EB-t, mehetek Dumaszínházba, hazalátogathatok a hétvégére.
Mindezek mellett az MTE hazai pályán, hatalmas csatában maradt alul a bajnoki címért folytatott küzdelemben, valamint a Wildfires is kikapott a szezon egyetlen győzelmét ellenünk arató Eger Heroes csapatától. Nem sok jó hírrel szolgáltam tehát, de nem szabad feladni, hajtani kell!

MTE - Falco 95-93

A meccs nem indult jól. Nagyon magabiztosnak tűntek a szombathelyiek és nagyon jól céloztak. Folyamatosan mentünk utánuk, de a szünetben már soknak tűnt a 11 pontos hátrány… Ami nem is tűnt úgy, mintha csökkenőben lenne. Aztán a fiúk előszedtek valahonnan némi energiát és Thomas vezérletével fordítottunk. A végén Ciric két tripláját is túléltük, pedig nagy volt a kosárkényszer, a Falco pedig nem elégedett volna meg a hosszabbítással, s így elkezdődhetett a fieszta…

Játékvezetés: phhhh, hát ez megint nehéz. Szombathelyen most csalást kiáltanak, de ha mi kapunk ki, alighanem mi is ezt tennénk. Ez a trió nem nagyon alkalmas semmire. Nem sorolom fel tételesen amikre emlékszem, de mindkét oldal bőven lett sújtva rosszabbnál rosszabb ítéletekkel (hogy ezt a technikait mé’ nem lehet egységesen kezelni??, faultok, lépéshibák, három másodpercek, sőt ma még az uccsó másodperces dobásokat sem sikerült jól megítélni…).

MTE:

Thomas – 32/12, matchwinner MVP!

Fodor G. – fontos kosarak az elején, ha még higgadt is maradt volna…

Ferencz – fontos kosarak a felzárkózásnál, ma le is tudta ütni a bogyót.

Occiti – ma szürkébb volt, de egy fontos trí így is beesett.

Vavra – lelkes, bátor játék, végre jó büntetők!

Fodor M. – ő is higgadhatna kicsit…

Trummer – sajna zéró ma is… Kicsit tönkreteszi ezzel az eddigi jó szezonját…

Henderson – ezt a srácot nem tudom mi lelte, mintha kicserélték volna a playoffra. Bravó!

Tóth G. – csak 1 percet játszott.

Falco:

Kálmán – megijedtem, mert koncentráltnak tűnt, de a végén megint túlzottan egyedül akart nyerni…

Doyne – ma nem alkotott nagyot.

Kazlauskas – világklasszis… lehetne, ha nem színészkedne ennyit. Azt hittem Lackónál nem látok nagyobb színészt a körmendi parketten, s mégis…

Alekszejev – ma nem sokat tett hozzá.

Ciric – elképesztő kötélidegekkel dobott a végén, de a legfontosabbat kihagyta.

Borszéki – amit tud, azt megcsinálta.

Feigl – ő nem.

Váradi – ő sem igen került dobóhelyzetbe.

Szurkolás: Pozitív, hogy sokszor álltak fel a bérleteseink, meg mivel még mindig cseng a fülem, elég hangosak is lehettünk. A meccs végi eufória, az egymás nyakába boruló, síró lányok és üvöltő fiúk látványa örökké bevéste magát az emlékezetembe…

Összességében relatíve sportszerű volt mindkét fél részéről a végjátékig, onnantól kezdve visszatértek a hagyományos dolgok a meccs hevében. Aminek nem örültem, hogy a pályára befutó emberkék egy része rögtön az amúgy is csalódott Falcosokat kezdte ingerelni, így aztán előkerült a gumibot. Sajnos ezt nem jó nézni, akárkit ütnek.

Hogy mi lesz ebből? Nem tudom, a kedd sok mindenre választ ad majd. Örülök, hogy nincs söprés, ha veszítünk is végül, azt emelt fővel tesszük. Szal mindent bele! Meg lehet az a negyedik…