Under myself

Mostanság nem minden alakul úgy, ahogy tervezem. Elsősorban az aggaszt, hogy még mindig nem találtam magamnak munkát, ezzel szoros összefüggésben pedig az anyagi helyzetem sem éppen rózsás...
Másodszor pedig hiányzik a sport, a mozgás, A CSAPAT! Egyelőre TV-n keresztül követem az NFL-meccseket, de ez korántsem ugyanaz, mint hetente többször összejönni a csapattársakkal, együtt készülni a szezonra, a következő megpróbáltatásokra. Hiányoztok, fiúk!
Harmadsorban az első pontban említettek miatt elég sokan cseszegetnek, leginkább a hozzám közel állók, családtagok. Tudom, csak ösztönözni akarnak, de én sem színes üvegcseréppel vakargatom a hátsó fertályom, hanem normális munkahelyet keresek! Ha már októberben sem találok semmi értelmeset, kénytelen leszek elmenni fizikai munkára, vagy a végzettségemnek nem megfelelő munkakörbe. Mindegy, valahogyan muszáj pénzt keresni.
Végül pedig elmesélek egy történetet: Nyugodtan sétálok egy városszéli bevásárlóközpontba, mikor is megáll mellettem az út szélén egy zebránál egy hatalmas fekete Mercedes. Egy (névjegy alapján) igazgató úr - aranyfog, -nyaklánc és -gyűrű - megkért, hogy adjak neki 5000Ft készpénzt, mert eltört a hitelkártyája (megmutatta, tényleg) és nincs nála semmi pénz. Nehezen hittem, mondtam, nincs nálam annyi kp, utalványt akartam elkölteni. Azt mondta, odaadja az egyik gyűrűjét kp-ért cserébe. Egy 18 karátos arany pecsétgyűrűt adott 3500Ft-ért. Örültem, hogy rám mosolygott a szerencse és hogy segíthettem valakin. Az ékszerész 38.000Ft-ra értékelte a gyűrűt. Majd következett az utolsó teszt, ami alapján kiderült, ez bizony egy sárgaréz gyűrű, hiába van benne a próba. Naiv és segítőkész voltam, ez lett a vége...
Állítólag akivel valami rossz történik, azzal utána valami jó is, mert megérdemli. Ma hívott Süti, hogy korábbi "főnököm" megadja az egy éve esedékes pénzünket, fejenként 22.000Ft-ot. Tulajdonképpen örülök, és remélem, ez egy pozitív sorozat kezdete, próbálok így hozzáállni. Fel a fejjel, le a labdával, izmokat megfeszíteni, már elhangzott a KÉSZ és a LE vezényszó...

Ősz

Újra közöttünk az ősz. Lappang, majd nyíltan a felszínre tör, és kegyetlenül érvényesíti hatalmát. Mindent elmúlat és elpusztít… Mégis kevés dolog fenségesebb nála ezen a világon. Ahogy még egyszer pompába öltözteti a fákat és bokrokat haláluk előtt, az egészen drámai.
Keveset érzékelünk ebből a tragikus szépségből. Főleg a városi szürkeségen át. Nem jutnak be az alapvető impulzusok, eggyé válunk az egyhangú masszával. Nagyon nehéz kiutat találni, kitörni, s az ég felé fordulni. A csípős éjen át figyelni a zavartalan holdvilágot és a csillagokat. És várni az elmúlást, ami megérkezik. De nem mindegy, hogy lelkünk békés-e, avagy zaklatott…

Egy vers...

Viharban

Délutáni unalom, tekintet a falakon
Sehol semmi, minden kihalt
Előttem az este, nem nagyon akarom
Bágyadtan keresem utam

Mégis ott vagyok, ahol lüktetnek a fények
Emberi lények, homályban
Tekintetem tiszta, mindent látok élesen
Erre ráébredek lassan…

Villámok csapkodnak a fejem felett
Elkap a lüktetés
Letépi az ágakat a szél
Állok a viharban

Körülöttem álltok, s nem is tudhatjátok
A gondolatok peregnek
Ártatlanok, mégis bűnük nagyon súlyos
Békétlenné tesznek…

Bolyongás a ködös szigeten
Előttem a villanás
A fejem már gyorsan fordítom el
Nem érinthet meg senki más…

Villámok csapkodnak a fejem felett
Elkap a lüktetés
Letépi az ágakat a szél
Állok a viharban

Ázom-fázom, s arra gondolok
Hiányzik az otthon
Ázom-fázom, s arra gondolok
Hiányzik a melegség…

Már megint Zlatan...

Végre esélyünk van kijutni a jövő évi VB-re. Végre teltház előtt játszik a válogatott. Végre nem alárendelt szerepet játszunk a meccsen, végre sikerül felállni a padlóról, és teljesen új védelemmel visszaverni a svédek rohamait. Aztán valami elpattan, a srácok megérzik a győzelem szagát, a közönség hajszolja őket, mennek előre. A rendes játékidő és a hosszabbítás is lejárt, amikor egy rossz passz után az egész csapat elöl maradt, egy hosszú előreívelés alá beszaladt Tímár, a labda így Zlatan Ibrahimovichoz került, aki hosszan tolta meg. Babos mintaszerűen jött ki a kapujából, lábbal mentett volna, de a labda eltalálta Zlatan testét, átpattant a kapusunkon és becsorgott a hálóba. A bíró a találat után lefújta a mérkőzést.
Még mindig alig hiszem el, hogy ennyire szerencsétlenek vagyunk a svédek ellen. Az egész selejtezősorozatban csak tőlük kaptunk gólokat, de tőlük négyet is, mindkét meccsen 2:1-re vertek minket. Ha Zlatan a 12. percben talál be, Mellberg gólja után 4 perccel, azt mondom, jól van, szép volt, megérdemelték. Na de így, a 94. percben egy ilyen góllal megnyerni a meccset... Elképesztő, ilyet is csak Zlatan Ibrahimovic képes kiharcolni. Kellett hozzá a komplett Magyar Válogatott, akiket a szívük és a közönség hajtott előre, Erwin Koeman pedig hátra, védekezni, de a szövetségi kapitány hangja nem ért el a játékosok füléig. Az eredmény látható, most aztán lesz mit ledolgozni Portugália ellen szerdán. Ahogyan pedig ők a dánok ellen játszottak, úgy nagyon simán bedarálnak minket. Remélem, nem így lesz, Juhász rendbejön, a védelem összeáll, a fiúk odafigyelnek, és úgy fociznak majd, ahogyan tudnak. Jól, pontosan, ügyesen, összpontosítva.
HAJRÁ MAGYARORSZÁG!