Egy vers...

Viharban

Délutáni unalom, tekintet a falakon
Sehol semmi, minden kihalt
Előttem az este, nem nagyon akarom
Bágyadtan keresem utam

Mégis ott vagyok, ahol lüktetnek a fények
Emberi lények, homályban
Tekintetem tiszta, mindent látok élesen
Erre ráébredek lassan…

Villámok csapkodnak a fejem felett
Elkap a lüktetés
Letépi az ágakat a szél
Állok a viharban

Körülöttem álltok, s nem is tudhatjátok
A gondolatok peregnek
Ártatlanok, mégis bűnük nagyon súlyos
Békétlenné tesznek…

Bolyongás a ködös szigeten
Előttem a villanás
A fejem már gyorsan fordítom el
Nem érinthet meg senki más…

Villámok csapkodnak a fejem felett
Elkap a lüktetés
Letépi az ágakat a szél
Állok a viharban

Ázom-fázom, s arra gondolok
Hiányzik az otthon
Ázom-fázom, s arra gondolok
Hiányzik a melegség…