Véres Valentin

Először és utólag is boldog Valentin-napot minden azt megünneplőnek! Jómagam kicsit másképp töltöttem ezt a napot, mint az elmúlt esztendőkben. Eddig semmi különös nem történt velem február 14-én, tegnap azonban egy lelkesen, kedvesen és igen meggyőzően buzdító jóbarátom, Ildi rávett arra, hogy az egyetemen megszervezett véradáson töltsem a napom egy részét. Az előzetesen meghirdetett közös véradásból végül véradó-kísérő páros lettünk, és legnagyobb meglepetésemre nem én voltam a kísérő! (Mondjuk én nem is mutattam volna olyan jól ebben a szerepben...) A lényeg, hogy életemben először vért adtam, ezzel megmentve három életet! Előtte leírhatatlanul izgultam, hogy mi lesz, ha elájulok, vagy ilyesmi, de végül is egy kisebb rosszullétet és halálos sápadtságot leszámítva zökkenőmentesen túlestem a procedúrán. Utána sokkal jobban éreztem magam, tényleg jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem egy kicsit. Megtettem tehát, a véremet adtam valakinek, akit nem is ismerek, de nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Jó volt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Ha nem nézel oda, annyira nem is vészes. :-)