Nagyon fontos meccs volt a mai, ennek megfelelően kicsit aggódtam előtte… Aztán az első félidő némileg igazolta a félelmeimet, ha kosarat dobtunk, akkor az Olajnak is sikerült valami demoralizáló, ha ők kihagyták, akkor mi is hibáztunk. Nem játszottunk jól, néha nem tűntek a fiúk túl motiváltnak, támadásban ostoba hibákat követtünk el, akár negyedszerre-ötödszörre is ugyanazt (az ellenfél is fel tud ugrani a betett labdákra ugye…). A védekezésünk pedig öngyilkos volt, a letámadásból sok könnyű kosarat kaptunk, igaz labdákat is szereztünk, a zóna alatt pedig nagy köszönetet mondhatunk a mindenhatónak, hiszen ha csak 3 támadásból egyet bevágnak, eldől a párharc… Szerencsére nem tették, sőt nagy lelkierőt mozgósítottunk és nyertünk. De nem vagyok nyugodt…
Jv-k.: Példátlan és felháborító, hogy a mai erőkosárlabdában egy csapat 13 percen keresztül, majd az utolsó negyedben 6 percen keresztül, tehát gyakorlatilag egy félidőn keresztül ne kapjon faultot, ilyen egyszerűen nincs! A 8 másodperces hibát nem a harmadik esetnél kéne észrevenni stb. Gyengék voltak nagyon.
Mi: Henderson jól és gyakorlatilag hiba nélkül tolta, vele egyenértékűen kiválót alkotott Fodor Geri is. Ocitti és Marci dicsérhető még, Thomas és Fepu már kevésbé. Vacsek pedig hiába szórta a legtöbbet, néha nagyon bizonytalan volt támadásban. A Hollinsnak adott sapkája viszont király volt! A Rudin meg látszott, hogy csak a Cziczás jár a fejében, sokat nyerhetnénk azzal, ha függetlenítené magát ettől…
Olaj: Kelley nem tudta behúzni a meccset a második félidőben, pedig most ő látszott matchwinnernek az első félidőben. Cziczásról továbbra sem mondok semmit, a lelátóról már megtettem. Hazafelé nem fázott a csapatuk füle az biztos, a hétsapkából majdnem mindenkinek jutott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése