XX. VEN (amire emlékszem)

2008.05.05-től 05.12-ig immáron 20. alkalommal rendezték meg a Veszprémi Egyetemi Napokat. Felfokozott hangulatban, izgalommal vártam ezt az évfordulót, hiszen olyan barátokkal oszthattam meg ezt az egy hetet, akiknek ez volt az első VEN-élményük, ráadásként pedig Süti, az Innocent Faces tiszteletbeli tagja volt az egyik diákrektor, azaz a Diákrektori Hivatal (D!RH) oszlopos tagja. Délutánonként sajnos egyéb (tanulmányi) elfoglaltságaim miatt nem tudtam részt venni a programokon, de a beépített embereimtől - Ildi, Csilla, Timi, Zsófi - részletes beszámolókat kaptam, amiket ezúton is köszönök. Ők rendkívül jól érezték magukat, talán egy alkalommal jöttek haza csalódottan, amikor olyan sokat csúszott egy program, hogy nem akartak annyit várni.
Kezdésnek rögtön az első napon megilletődhettem. Megkaptam a VIP karszalagot, odébbmentem kb. 5 lépést a bejárattól, Ildivel beszélgettem, mikor is odajött egy srác: "Bocsi, mi csak ki szeretnénk ugrani pár percre." - és megmutatta a belépőjét. Meglepetten, de magabiztosan közöltem vele: "Csak nyugodtan, bár nem én vagyok a biztonsági őr."
Az esték frenetikusak voltak, az öt csapatkocsma és a DiákCentrum (Respect Da Club) gőzerővel pumpálta a hangládákból a szebbnél szebb hullámokat, melyekre a tomboló diáksereg (és persze a VEN arca, a legjobb fej oktató, a volt rektor is) éjszakákon át ütemesen mozgathatta testrészeit. A lányokkal leginkább 2 kocsma és a DC közötti háromszög csúcsaiban voltunk megtalálhatók, vagy éppen a nagysátorban, ha ott volt valami látványos. A koncerteket kihagytuk, csütörtök este kettecskén szavaztattuk a jónépet, a többiek nem tudom, merre jártak, majd jött a péntek, mindannyiunk számára az utolsó VEN nap.
Jay barátommal késő délután kezdtük el az alapozást, majd a lányokkal is koccintottunk, végül csak eljutottunk a VEN területére, ahol egy Chuck Norris Pörgőrúgás nevű koktél megpecsételte a sorsom. Onnantól nagyjából mások elmondásaira támaszkodva idézek fel egy-két emlékfoszlányt, ahogyan az Innocent Faces lepacsizik Dévényi Tibi bácsival, illetve amint a csapattársaimon kísérlek meg sikertelen leszerelési műveletet végrehajtani. Aztán reggel az ágyamban ébredtem, teljes VEN-felszerelésben (bakancs, pulcsi, 6os csapatpóló), majd közösen elfogyasztottunk egy könnyűnek abszolút nem nevezhető ebédet. Nekem ennyi volt, se kedvem, se erőm nem volt visszamenni a VEN-re, a többiek pedig haza-, vagy dolgozni mentek a hétvégére, így majdhogynem egymagam maradtam a koliban, de a szobában mindenképp, ha csak egy napra is.
A lényeg, hogy nagyon jó volt a XX. VEN, Sütiék kitettek magukért, mi pedig amit lehetett, kihasználtunk belőle, azt hiszem. Próbáljátok ki, érdemes! Legközelebb két év múlva!