Megcsináltam. Nem kicsit, nagyon. A címben említett teljesítménytúra Tatabányáról, szülővárosomból indul és oda is ér vissza 50 km gyaloglást követően. A szintkülönbségeket fejből nem tudom, csak egyre emlékszem, 2km-en 200m szintemelkedés, a Bányahegyen. Na, az durva volt, lihegtem nem is keveset, mindezt 26km után, köszönjük szépen. ;-)
Hatan kezdtük, hatan is fejeztük be, csak 2-4 arányban, mi ketten Gabesszal elhagytuk a fájdalmas arccal a földön ücsörgő fiatalokat, mert mi nem akartunk leülni. Következésképpen 10 óra 50 perc alatt végigmentünk rajta. 12 óra volt a szintidő, szóval kaptunk kitűzőt, akárcsak a többiek, akik kicsivel később érkeztek. Egy gyönyörű szép, kerek, rózsaszín hátterű kitűzőt kaptunk emlékbe.
Nomeg vízhólyagokat, fájó térdet, szép emlékeket és egy gondoskodó barátnőt (utóbbi csak rám jellemző). Már csak ezért is megérte. Voltak olyan pontok, amikor azt hittük, nem megyünk tovább, de tartottuk egymásban a lelket, és végül megcsináltuk. Igaz, azóta is csak gyógyulgatok, nem tudok rendesen menni, de sebaj, egyszer meg kellett csinálni.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, egyszer érdemes!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Grat Te állat :D
VálaszTörlés