Örülnöm kéne, felszabadultnak kéne lennem, hiszen egy hatalmas teherrel kevesebb nyomja a vállam. Időben elkészült és leadatott a szakdolgozatom. Valami miatt mégsem teljes az örömöm. Biztos a bűntudat is közrejátszik, amit egy hülye reakcióm miatt érzek még mindig, de van más is.
Itt van a VEN is, egész héten félrészegen kéne lófrálnom az egyetem épületei között, nappal aludni, csak a nagyon fontos órákra bejárni, ahogy mások is teszik. De nekem nincs kedvem. Nincs olyan hangulatom, ami tavaly, vagy öt évvel ezelőtt volt. Úgy vélem, ez az "instant" VEN nem az igazi, bár kapok róla pozitív visszajelzéseket is. Nem vagyok rá kíváncsi, főleg nem annyi pénzért, amennyiért hajlandóak lennének beengedni. Ez azért van, mert öregszem? Vagy most éppen ilyen a hangulatom? Túl sok a tennivaló? (Ma is ügyeletes vagyok, például.) Nem tudom, de nem fogok elmenni a VEN-re, hogy ott mások kedvére tegyek azzal, hogy szimplán megjelenek. Mivel ha már ott vagyok, bulizni is kéne, ahhoz meg végképp nincs hangulatom. Szeretnék csak úgy hazamenni, pihenni, jól érezni magam a Szerelmemmel. Remélem, ez nem bűn...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése