"Kifelé bambulok a kocsi ablakán, figyelem a színes foltokat és sávokat, amik mellett elhaladunk. Ó, az őszi erdő, az igazán gyönyörű. A citromsárgától a liláig, a vérvöröstől a sötétzöldig. Már gyermekkoromban is imádtam, amikor az Őrség csodás dombjain hajtottunk hazafelé. Egyszerűen megbabonázott a szépsége, a méltósága. A mai napig lenyűgöz, és le is fog még sokáig. Mégis, ez csak a látszat. A méltóságos halál látszata. A hideg, nyirkos halálé, ami ott rejtőzik egész éven át a gyökerek között. Ami a kánikulai nyárban is ott lengett a libbenő levelek között…
De eljött az ősz, és ma már lángolnak a temetők. Emlékezünk azokra, akik már nem lehetnek velünk. Kísértetiesen színpompás az erdők alkonya, ezen a napon a természet és az emberiség az elmúlás előtt egyszerre hajt fejet. Színesen és feketén gyászolnak, mint akik már többet nem találhatnak egymásra…
2007. november"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése