Lassan magunk mögött marad a karácsony. Az új típusú karácsony. Ami már egészen más, mint régen…
Közhely, de ez már nem ugyanaz. Sosem fogom elfelejteni azt az irtózatos izgalmat és feszültséget, amit abban a negyed órában éreztem, amikor beparancsoltak a szobámba. Hiszen tudtam jól, hogy amint kijövök, a nagyszoba átváltozik az álmok szigetévé, ajándékokkal, csillagszórókkal, a csengettyű szavával. Aztán a vacsora, az egyszerű étkeknek mennyivel finomabb az ízük, mint egy átlagos napon… Hmmm, még ma is beleborzongok…
Ma minden más. Persze felnőttünk, minden racionálisabb. De sajnos nem csak ez a különbség. A mai karácsonyok egyenlők az őrülettel. Már-már versenysporttá fejlődött az ajándékvásárlás, amit a boltok jóvoltából már november közepén elkezdhetünk. Ha sikerült leküzdeni a többieket, akkor futhatunk a vacsorához való után, mindezt ricsajban, dalok között. És közben elveszik valami, ami a lényeg lenne. A csöndes, szeretteink közelségét jelentő készülődés, lelkünk áthangolódása a szeretet ünnepére. Meg fog ez még történni valaha?
Hjajj, de szép is volt régen...
VálaszTörlésRemélem, az utódaim is átélhetik ezt a remek érzést! Rajta leszek az ügyön!