Október 11-én játszottunk volna egy barátságos meccset az Újpest Bulldogs csapatával. Jó ideje ennek tudatában edzettünk, eszerint szerveztük mindennapjainkat és természetesen legfőképp az adott hétvégét. Nekem személy szerint az volt a tervem, hogy miután rengeteg barátom, rokonom szeme láttára legyőzzük a Bulldogokat, hazamegyek, hogy együtt lehessek a barátnőmmel, a családommal. A terv azonban kicsit változott.
Az UTE lemondta a meccset, arra hivatkozva, hogy nem tudtak 5 bírót összeszedni a meccsre, merthogy junior forduló van a hétvégén. Korábbi edzőnk azonban azt mondta, őt meg sem keresték, pedig ő egyedül is levezette volna a meccset. Ennyit a hozzáállásról, ennyit a játszani akarásról, a fair play-ről. Helyettük most a Szombathely Fighters csapatával játszhatunk egy bírók és speciális csapatok, kapuk és természetesen nézők és rokonok nélküli "meccset", amit ha nem nyerünk meg, megint megkapjuk a szokásos fejmosást, és újra elmegy a kedve az egésztől mindenkinek. Pedig jó lenne, ha a következő bajnokságra felszívnánk magunkat, hogy legyen esélyünk a rájátszásra. De így nehéz lesz.
U.i.: Nem szeretnék az Újpest mosatlan mezszínére hivatkozni, mert az nem lenne fair...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mocskos lilák, Szhelyt alázni!
VálaszTörlésMegtörtént, 22:0 ide.
VálaszTörlés