Millforint

Egy hete lassan, hogy kivonták a forgalomból az egy- és kétforintosokat. Mi is lelkesen összegyűjtöttük őket a kollegákkal, már csak azért is, mert áradt a médiából hogy ez milyen jó, összegyűjthetjük, beolvaszthatjuk, és akkor többet fog érni mint külön-külön. Meg hogy mit hova kerekítenek ezután, mert az is fontos. Csak éppen a lényegről nem volt szó: vajh hát mi a csudáért is kell ezeket a szerencsétlen érméket kidobni a kukába? Ja, mert már nem érnek semmit. Az infláció szépen megette a forintot, mint mi azt az egy gombóc fagyit, amit régen egy forintért kaphattunk mondjuk. Ma az a fagyi van vagy 120 forint. Ennyivel drágább ma a gombóc fagyi? Persze nem, sőt: mivel egyre többen árulnak fagyit, egyre több a fagyigép és jobb technológiájú, ezért még olcsóbb is lett, talán fele annyi (se). Inkább az inflációról kéne beszélni, meg a többi "dübörgő" mutatónkról, meg arról hogy mit kezdjünk velük. Mert ez oda vezet, hogy tíz év múlva már millió forintos is lesz, annyi nullával a végén, hogy beszarunk, kb. mint régen a millpengő volt. Ja hogy tíz év múlva már Euro lesz? Ha ez így megy tovább, akkor biztos nem...

(még mielőtt valaki azt hinné hogy ennyire szívemen viselem a forintot, nyugodjon meg, nem hülyültem el teljesen, természetesen ez a bejegyzés inkább az ország állapotáról szól, most egy jelentéktelennek tűnő részleten keresztül nézve)